Hérakleitosz

Epheszoszi Hérakleitosz (kb. Kr. e. 535 – Kr. e. 475), az Égei-tenger partján található Epheszoszban született preszókratikus filozófus. Karl Jaspers szerint egyike volt az ún. tengelykor (i. e. 800 – 200) meghatározó gondolkodóinak. Az emberi tudattól független anyagi valóság létezésének hangsúlyozása, az istenimádás elutasítása miatt a materializmus, az ellentétek szerepével kapcsolatos kutatásai miatt pedig a dialektika előfutárának is tekintik.

English1 Magyar27 Română22
Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.
Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember.
Közös java mindenkinek a gondolkodás.
Betegség teszi az egészséget édessé és jóvá, éhség az elteltséget, fáradtság a megpihenést.
Egy férfi akkor kerül legközelebb önmagához, amikor eléri egy játékba belefeledkező gyermek komolyságát.
Semmi sem állandó, csak a változás maga.
Az ébren lévőknek egy és közös a világuk, az alvóknak mindegyike pedig külön világba lép.
Indulat ellen harcolni nehéz, mert amit akar, a lélek árán veszi meg.
A sok tudás nem tanít meg a helyes gondolkodásra.
Rossz tanúja az embereknek a szemük és a fülük, ha barbár lelkük van.
Aki nem keresi az előre nem láthatót, nem lát semmit, ugyanis a járt út zsákutca.
A világot, amely egységes és mindent magába foglal, sem isten, sem ember nem alkotta, öröktől fogva volt, van, és örökké lesz, mint az élő tűz, mely lángra lobban mértékre és kialszik mértékre.
A szemek a füleknél pontosabb tanúk.
Fáradság mindig ugyanazoknak fáradozni és ugyanazoknak uralma alatt lenni.
Az embereknek, ha teljesülne mindaz, amit kívánnak, nem válna javukra.
A természet rejtekezni szeret.
Az istennek szép minden, és jó, és jogos, emberek gondolják ezt jogtalannak, amazt meg jogosnak.
Jog
Ugyanaz van benne az emberben élve és halva, és ébren és alva, és fiatalon és öregen. Mert ezek átcsapva azok, s azok ismét átcsapva ezek.
Buta ember minden szóra magánkívül van.
A legszebb majom is csúnya az emberhez képest.
Az isten nap, éj, tél, nyár, háború, béke, elteltség, éhség. És változik, miként a tűz, amikor elvegyül füstölőkkel, nevet kap aszerint, hogy melyik minek érzik.
A lélek határait - mehetsz és meg nem találod, bejárj bár minden utat, mélysége akkora.
Nagyon sok mindent kell tudnia annak, aki bölcsességszerető ember.
Az emberekre az vár haláluk után, amit nem sejtenek s nem is vélnek.
Ha az ember nem reméli a nem remélhetőt, kitalálni nem fogja, mert nehezen kitalálható és hozzáférhető.
Ha minden létező füstté válna, az orr igazodnék el.