Fjodor Ivanovics Tyutcsev

Titkold el lelked kincseit. Kit érdekel, ha ismerik? Kerüld a vak világ zaját s hajszáját. A harmóniát füleld, amely benned belül zenél. Élj ismeretlenül.

Ó, ha eljön öregkorunk, Szerelmünk mélyebb s babonásabb... Ragyogj, ragyogj hát, alkonyunk, Végső szerelmünk fénye, áradj!