Gotthold Ephraim Lessing

Minden csodák közt legnagyobb, hogy a Valóságos csodák természetessé Lehetnek - sőt, azzá kell lenniük.

Még a leglassúbb is, ha célját nem téveszti szem elől, szaporábban halad, mint az, aki céltalan bolyong.

Szükség-e, hogy szépek legyünk? Hogy magunkat szépnek véljük, talán csak az vala szükség.

Várni örömet maga is öröm.

A mese nem csak gyermekeknek való táplálék.

A szándék mérettetik meg, nem az adomány.

A szív rettenetesen szeret a száj szerint szólani. Szólana viszont csak a száj is örömest a szív szerint, úgy régen lakat alatt hordanánk szájunkat.

Az ember ritkán emlegeti, ami jót bír; bezzeg igen, amit nem bír.

Ha szépek vagyunk, cifra nélkül legszebbek vagyunk.

Nagy dolog is az, mikor az ember nem több, csupán becsületes.

Tele szív nem fontolja meg a szót.

A hasonlóság legerősebb köteléke a szerelemnek.

A szépségről voltaképp mégis egyedül a festő tud ítélni.

Ne akarjunk bölcsnek látszani, ahol csak szerencsések voltunk!

A gyöngy, a gyöngy könnyet jelent.

Éjszaka jobb gondolata támad az embernek.

A "véletlen" szó istenkáromlás. Semmi sem véletlen a nap alatt.

A féltő szerelem túl messzire lát.

Az ember sokszor más, mint aminek látszik. De ritkán jobb.

A nagyoknak nagy hely kell mindenütt, s ha sűrűn nőnek, egymás ágait zúzzák-törik csak.

A ritkát nehéz feledni.

Ha háború fenyeget, kell a pénz.

Pap s gonosz lélek egyre megy, Az egyik kutya, a másik eb.

Művészet és természet A színpadon legyen csak egy; Ha természetté vált már a művészet, A természet művészi lett.

Mit mondjunk a költőkről, akik oly szívesen szárnyalnak föl messze az olvasók többségének értelmi képességei fölé? Mi egyebet, mint amit a fülemüle mondott egyszer a pacsirtának: "Csak azért repülsz olyan magasra, barátom, hogy meg ne halljanak?"

A költő, miközben eltávolodik a sajátos és különös igazságtól, annál hívebben utánozza az általános igazságot.

Aki bizonyos dolgok láttán Nem veszti eszét, annak nincs mit elvesztenie.

Egy művész, aki gondolkozik is, kétszer annyit ér.

Amit nem félünk elveszíteni, azt sohse bírtuk, és bírni nem kívántuk.

Örülj velem! Hiszen olyan szomorú, ha az ember egyedül örül.