Jean Racine

Nincs oly titok, amit az idő fel ne fedne.

Mit nem érhet el a barátság s szerelem?

A gyanakvás nagy sziveknek Oly tudománya, amit tanulni nem sietnek.

Soha! Gondolt-e rá Felség, hogy mit jelent ez, Milyen iszonyu szó annak, aki szerelmes?

S most már hiába van minden igyekezet, Keresve önmagam, magamra nem lelek.

Nem féli a halált, ki élni nem szeret.

Eskühöz mindig a hitszegők folyamodnak.

Szerelemben, uram, mit sem számít az ész.

Ne adj szívet, melyet nem fogadhatnak el.

Örömünk rendeltetése nem más, mint hogy megosszuk másokkal.

A tragédiának nincs szüksége vérre és halálra. Elég, ha mindent átitat az az eluraló szomorúság, miben a tragédia kedvét leli.

Szerettelek hűtlen, mi lett volna, ha hű vagy?

Szemem nem láthatott, szavam nem szólhatott, Testem jégben tüzelt és tűzben vacogott.

Mindent elveszítettem, de megmaradtam Én; és ez elegendő.

Önmagamat tönkre csak magam tehettem.

Hogy tudnám őt, kit úgy szerettem, nem gyűlölni?