Alexander Pope

(London, 1688. május 21. – Twickenham, 1744. május 30.) angol költőt általánosan a 18. század első felének legnagyobb költőjeként tartják számon.

Magyar12 Română32
Természeten s törvényein az éj sötétje ült. Isten szólt: - Legyen Newton! - S mindenre fény derült.
Ha tudni akarod, mit gondol Isten a pénzről, csak nézd meg azokat, akiknek sokat adott belőle.
Mily boldog az, ki feddhetetlen. A világ is feledi, ki elfeledte már. Ez a makulátlan elme örök ragyogása! Az ima meghallgatásra lel, s a kívánság lemondásra.
A barátom sem tökéletes, és én sem vagyok az - így aztán tökéletesen összeillünk.
Dühösnek lenni annyi, mint mások hibáját magunkon megbosszulni.
Némely ember azért nem tanul meg soha semmit, mert mindent túl gyorsan megért.
A reménység halhatatlan, és egy ollyan drága kints Mellyet soha rabbá nem tesz semmi halálos bilints Nem fér meg e` szűk életben, sőt ennek kritkáján Kívül repdes `s megnyugszik a` jövő élet párnáján.
Ismerd meg magad, Istent nem lehet; az emberfaj az embert fejtse meg!
Elménk ereje a mozgásban, nem a tétlenségben áll.
Beront oda a bolond, ahova az angyal is csak félve lép.
A kis-tudás veszélyes, hosszan idd, vagy ne is idd Múzsák forrásait: kortyolgatástól kótyagos leszel, de húzd meg jól, s kijózanít e szer.
A szavak akár a levelek; és ahol a legtöbben vannak, az értelem gyümölcsének helyet már ritkán hagynak.