Montesquieu

Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna; ámde boldogabbak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában.

Ha az életben érvényesülni akarunk, színleljünk ostobaságot, és legyünk eszesek.

A polgárok vagyonuk egy részét átengedik az államnak, hogy a másikat nyugodtan élvezhessék.

Alapjában véve mindig a magunk titkos óhajai szerint ítéljük meg a dolgokat.

A becsületesség legfontosabb jótállója a vallás, azért olyan embertől, akiben istenfélelem él, sohasem kell tartanunk.

Ne tegyük boldogtalanná a velünk egyenlőket, s tegyük boldoggá azokat, akik tőlünk függnek.

Két fajta ember van: azok, akik gondolkodnak, és azok, akik szórakoztatnak.

A legtöbb emberrel úgy vagyok, hogy inkább helyeslek nekik, semmint meghallgassam őket.

Az emberek inkább kaphatók nagy cselekedetekre, mint jókra.

Ha valami használna a nemzetemnek s ártana egy másiknak, nem javasolnám uralkodómnak, mert elsősorban ember vagyok s azután francia; szükségszerűen vagyok ember s véletlenül francia.

Amíg valaki nem olvasott el minden régi könyvet, semmi jogcíme sincs rá, hogy az újakat többre becsülje.

A dolgok önmagukban se nem tiszták, se nem tisztátalanok, nem tudok elképzelni semmiféle olyan, eleve a tárgyban rejlő tulajdonságot, ami akár ilyenné, akár olyanná tenné.

A könyv bűvös talizmán.

Kétfajta romlottság van; az egyik, amikor a nép nem tartja meg a törvényeket; a másik, amikor a törvények rontják meg a népet: ez gyógyíthatatlan baj, mert magában az orvosságban rejlik.

Aki olvasni szeret, az az unalom óráit, amelyek elkerülhetetlenek életünkben, gyönyörűséges órákra cseréli fel.

Ha nem fontos, hogy meghozzunk egy törvényt, akkor az a fontos, hogy ne hozzunk törvényt.

A fordítások olyanok, mint a rézpénz: ugyanaz a névértékük, mint az aranypénznek, és többet is forognak a nép kezén, de azért mégiscsak gyarlók és csekély értékűek.

Amióta a puskaport föltalálták, nincs többé bevehetetlen erőd, ami annyit jelent, (...) hogy széles e földön nincs többé menedék az igazságtalanság és erőszak elől.

Miért nem hallgat, akinek a világon semmi új mondandója nincs?

A természet, úgy látszik, bölcsen gondoskodott róla, hogy az emberek ostobaságai mulandók legyenek, a könyvek viszont megörökítik őket. Aki buta, beérhetné vele, hogy halálra untatta mindazokat, akik vele éltek, ő azonban az eljövendő nemzedékeket is gyötörni akarja; s legfőbb törekvése, hogy a butaság diadalmaskodjék a feledésen, holott annak sírjában békében pihenhetett volna; mindenképpen tudomására akarja hozni az utókornak, hogy élt és hogy buta volt.

Nincs megalázóbb, mint elgondolni, hogy még a vallástalanokat is megbotránkoztattuk.

Az emberek végeláthatatlan vitákat folytatnak a vallásról; de mintha ugyanakkor azon is tusakodnának, ki tartja meg legkevésbé a vallását.

Azokat, akik valamilyen új véleménnyel állnak elő, először eretnekeknek mondják. Minden eretnekségnek megvan a maga neve; azoknak, akik az eszmét vallják, valóságos jelszó ez a név.

Furcsa század a mienk: sok benne a bíráló, kevés az olvasó.

Ha megtudtam volna olyasvalamit, ami nekem hasznomra, de a családomnak kárára válhat, legott elfelejtettem volna; ha megtudok olyasvalamit, ami használ a családomnak, de árt a hazámnak, igyekszem elhessegetni; ha megtudok valamit, ami használ a hazámnak, de árt Európának, vagy használ Európának, de káros az emberi nemre, hát elvetem, mint a bűnt.

Mindig jóindulatúan kell felfogni a dolgokat, s meg kell találni bennük a jót, ha egy mód van rá.

A felesleges törvények gyengítik a szükségeseket.

Ember és ember között oly csekély a különbség, hogy semmi okunk az elbizakodottságra.

A legnagyobb emberek feje is beszűkül, ha együvé toborzódnak, s minél több valahol a bölcs, annál kevesebb a bölcsesség.

Egy becstelen miniszter nem azzal okozza a legnagyobb kárt, hogy rossz szolgálatot tesz uralkodójának és tönkreteszi népét; van valami, ami szerintem ezerszerte veszedelmesebb ennél: az, hogy rossz példát mutat.