John Locke
(Wrington, Somerset, 1632. augusztus 29. – Oates, Essex, 1704. október 28.) angol filozófus, orvos és politikus. Az angol empirizmus, illetve a korai materializmus egyik fő képviselője, egyike azon gondolkodóknak, akik a tapasztalatot teszik meg a filozófia alapelvévé: minden tudás a tapasztalattól függ és annak ellenőrzése alatt áll. Az államról, a vallási toleranciáról és a pedagógiáról vallott nézetei nagy befolyással voltak a felvilágosodásra és a politikai liberalizmusra. Ötvenes éveitől lett híres ember, de hírnevét végül filozófusként érdemelte ki, műveinek, elsősorban az 1689-ben megjelent Értekezés az emberi értelemről című munkájának a publikálása révén.
Magyar16
Română27
Az olvasással tudást halmozunk fel az agyunkban, de sajátunkká az csak a gondolkodás révén válik.
Az új véleményeket mindig gyanakvás és rendszerint ellenkezés fogadja, csak és csupán azért, mert még nem általánosan elismertek.
A tévedés nem a tudás hiányossága, hanem a megítélésünk helytelensége.
Ritkán vagyunk egészen mentesek és eléggé szabadok természetes vagy szerzett vágyaink sürgetéseitől. Akaratunkat a bántó érzések állandó sora irányítja, amelyeket igények vagy szerzett szokások halmoztak fel bennünk.
Más dolog valakinek megmutatni, hogy téved, és megint más az igazság birtokába juttatni.
A csecsemő lelke "tiszta lap" - tabula rasa -, amire semmi nincs írva. Ezt a lapot a gyermek tapasztalatai írják tele - az, amit lát, hall és érez.
Mi "kérődzőfajták" vagyunk, ezért nem elég az, ha a könyvek tartalmával megtömjük agyunkat. Addig, amíg nem rágtuk át rajta magunkat többször, és nem emésztettük meg az egészet, hasznunkra nem válik.
Az igazság szeretetének biztos jele, ha semmi iránt sem táplálunk nagyobb bizalmat, mint amennyire a bizonyítékok feljogosítanak.
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az emberi boldogság nem a körülmények szerencsés együttállásából fakad, hanem a saját hozzáállásunk függvénye.
A jogtalanság és bűn ugyanaz, akár koronás fő, akár kicsinyes gazember követi el. A tettes rangja és kísérőinek száma semmivel sem csökkenti a bűnt, hanem még súlyosbítja. Az egyetlen különbség az, hogy a nagy rablók megbüntetik a kicsiket, a nagyokat viszont babérkoszorúval jutalmazzák, és diadalmenetben ünneplik, mert ezek túl nagyok ahhoz, hogy az evilági igazságszolgáltatás gyenge keze utolérje őket, és övék a hatalom, amelynek meg kell büntetnie a vétkeseket.
A tanító ügyessége abban áll, hogy meg tudja nyerni és lekötni tanítványának figyelmét; ha ezt elérte, oly gyorsan fog haladni, amennyire csak engedik tanítványának képességei; figyelem nélkül minden sürgése-forgása, felindulása kárba vész vagy legalább is igen kevés eredménnyel fog járni.
Mihelyt a gyermek beszélni tud, elérkezett az ideje annak, hogy olvasni tanuljon.
A hatalmat, gazdagságot, sőt magát az erényt is csak annyiban becsüljük, amennyiben boldogságra vezetnek.
Aki nem ura hajlamainak, aki nem tud ellenállani a pillanatnyi öröm vagy fájdalom ösztökölésének, hogy megtegye, amit a józan ész sugall neki: abban nincs meg az erénynek és jóakaratnak az alapja és félő, hogy sohasem lesz belőle jóravaló ember. Tehát idejekorán kell megszerezni ezt a zabolátlan természettel olyannyira ellenkező érzületet; és ezt a megszokást, a jövendőbeli boldogságnak és hasznavehetőségnek ez igaz alapját belé kell plántálni a gyermeklélekbe és pedig lehetőleg korán.
Valahányszor a gyermek olyanért sír, amit megkapnia vagy megtennie nem szabad, ne engedjünk neki csak azért, mert kicsi és úgy kívánja; ellenkezőleg, valahányszor csak alkalmatlan, erőszakos, vegye biztosra, hogy azért sem teljesedik kívánsága.
Egészséges lélek egészséges testben: ez rövid, de teljes foglalatja az ember földi boldogságának.
