Titus Maccius Plautus

Magyar11 Română47
Az, ki magát szerelembe veti, szirtről ha leugrik, jobban jár.
Sohasem csal Ámor hálójába olyant, aki nem kíván maga is belehullni.
Míg a bizonytalan után futkosunk, elveszítjük a biztosat.
Nevében a végzete.
A szegénység minden mesterségre megtanít.
Ha a nőnek valami bűnt kell tennie, csalfaságot, emlékezete vele van mindig, örökre, halhatatlan. De hogyha hűség van soron, vagy bármilyen derék tett, feledékeny lesz és emlékezete cserben hagyja nyomban.
A nő kényes holmi, s vele óvatosan kell bánni.
Szívemben nagyon sok dolog forgolódik, s ha gondolkodom, csak kesergek miatta; epesztem magam, sorvadok gyötrelemben: a lelkem kifáraszt, tornáztat kegyetlen. De mégsem tudom még eléggé, mitévő legyek.
Ezerszeresen fordítsd szemed el, tartsd távol Ámort és messze kerüld. Mert az, ki magát szerelembe veti, szirtről ha leugrik, jobban jár.
A heves szeretőnek, amint leterítik a csókok gyors nyilai, nyomban a pénze hull s elfolyik, szétesik. "Adj nekem, édesem, ha szeretsz, ezt, azt." S a bolond mit felel?: "Ó, szememfénye, megkapod, és ha még valami kell, csak szólj."
Erre tör mind a jó: hírre, vagyonra; becsület, tisztelet a jók jutalma.