Denis Diderot

(Langres, 1713. október 5. – Párizs, 1784. július 31.) francia materialista filozófus és író, a nagy francia enciklopédia, az Encyclopédie főszerkesztője, szervezője, a francia és az egyetemes kultúra egyik legnagyobb hatású alakja, a világ további sorsára döntően ható szellemi mozgalom, a felvilágosodás egyik kiemelkedő gondolkodója.

Magyar33 Română31
Sose téveszd szem elől, hogy a természet nem isten, az ember nem gép, a feltevés nem tény.
A költő erős képzeletű ember, ki maga is megindul, megijed azoktól a képzeletbeli alakoktól, melyeket alkotott.
A színház az egyedüli hely, ahol az erényes és a gonosz ember könnyei összefolynak.
A szerző szerepe elég hiú; oly emberé az, ki azt hiszi, hogy leckét adhat a közönségnek. És mi a kritikus szerepe? Még hiúbb; oly emberé az, ki azt hiszi, hogy leckét adhat annak, aki azt hiszi, hogy leckét adhat a közönségnek.
Ha deréknek születtél, ha a természet egyenes észt és érzékeny szívet adott neked, kerüld egy időre az emberek társaságát, és tanulmányozd magad.
A nő az a lény, amely végletes erejében és gyengeségében: képes elájulni, ha egy egeret vagy pókot meglát, és az élet legnagyobb rémületeivel sokszor rettenthetetlenül száll szembe.
Az ostoba egy jó könyvet sem ismer; az okos egy rosszat sem.
A nők közt oly titkos szövetség van, mint egy vallás papjai között. Gyűlölik, de védelmezik egymást.
A nő a természetnek egyetlen lénye, aki érzésünket érzéssel viszonozza, és akit boldoggá tesz az a boldogság, amellyel bennünket megajándékoz.
Amit sohasem vontak kétségbe, az nincs bebizonyítva.
Isten keresztre feszítteti istent, hogy elnyerje isten bocsánatát - mondta igen szellemesen Hontan báró. Ez a gunyoros két sor többet megmagyaráz, mint száz vastag fóliáns a kereszténység mellett vagy ellene.
Ha százezer elkárhozott esik egy üdvözültre, az ördög mindig előnyben van, anélkül, hogy fiát a halálba küldte volna.
Ha aszerint ítélünk, hogy mennyi vért ontottak a vallások nevében, akkor a vallások több rosszat hoztak, mint jót.
A természetfölötti erőkbe vetett hit kisebb vagy nagyobb fokát mindig a civilizáció kisebb vagy nagyobb foka határozza meg.
A modorosság a művészetben az, ami a népekben az erkölcsi romlottság.
Az emberek általában teli szájjal zabálják a kellemes hazugságot, viszont csak cseppenként nyelegetik a keserű igazságot.
Tanítványa légy a szivárványnak, ne a rabszolgája.
Követelhetik tőlem, hogy keressem az igazságot, de nem követelhetik, hogy megtaláljam.
Egyetlen gonosz és hatalmas ember elegendő ahhoz, hogy százezer más ember sírjon, nyögjön és átkozza az életét.
A derű csakis a derék ember lelkében lakozik; a gonosz ember lelkében éjszaka van.
Az érzelem kényes a kifejezésre; keresi, s közben dadog, vagy pedig türelmetlenségében a lángész felvillanását idézi elő. Ez a villanás azonban nem maga az érzelem; de fényénél megpillantjuk.
Oltsd el a lámpádat, hogy jobban lásd az utat!
Régóta biztatják már a teológusokat, hogy egyeztessék össze az örök büntetés dogmáját isten végtelen könyörületességével. Még ma is egyeztetik.
Az okos messzire lát a lehetőségek mérhetetlen sokaságában; a buta jóformán csak azt hiszi lehetségesnek, ami van. Talán ez az, ami az egyiket bátortalanná, a másikat vakmerővé teszi.
Amikor Isten, akitől értelmünket kaptuk, annak feláldozását követeli tőlünk, olyan, mint a bűvészmester, aki eltünteti azt, amit adott.
Csodák ott történnek, ahol hisznek bennük, és minél jobban hisznek bennük, annál gyakrabban fordulnak elő.
A szkepticizmus az első lépés az igazság felé.
Az értelemnek megvannak előítéletei, az érzékeknek bizonytalanságai, az emlékezetnek határai, a képzelődésnek villanatai, az eszközöknek tökéletlenségei; a tünemények végtelen számúak, az okok rejtettek, az alakok talán átmenetiek s változók. Ennyi akadály ellen, melyek bennünk vannak, s melyeket a természet kívülről elénk halmoz, mivel rendelkezünk? Lassú tapasztalattal s korlátolt gondolkodással: ezek az emeltyűk, melyekkel a filozófia a világot mozgatni akarja.
Az, aki szabadon bevallja tudatlanságát egy bizonyos dologban, melyben nem jártas, én bennem azt a hitet ébreszti, hogy aminek fejtegetésére vállalkozik, azt alaposan ismeri.
Az ismereteket, melyeknek a természetben nincs alapjuk, amaz északtáji erdőkhöz lehet hasonlítani, melyeknek fái gyökerek híjával vannak. Csak egy szélroham keli, csak egy csekély tényadat, hogy felforgasson s helyéből kitépjen egy egész szálfa- és eszmeerdőt.