Dante Alighieri

Még ha fél lábbal a sírban állnék is már, akkor is tanulnék.

Csüggedtem volna, lankadt képzelettel, de folyton-gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot.

Gondoljatok az emberi erőre: nem születtetek tengni, mint az állat, hanem tudni és haladni előre!

És aki nem nyer hírt e földi létben, maga után nagyobb nyomát se nyomja, mint hab a vízen és a füst a légben.

Ha hazugsághoz hasonlít, ne kezdd el az igaz szót se, hogyha nem kivánod, hogy olyat, amit meg se tettél, restelj.

Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban.

Isten Hatalma emelt égi kénnyel, az ős Szeretet és a fő Okosság. Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel, csupán örökkel; s én örökkön állok. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.

Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába, én rajtam át oda, hol nincs vigasság, rajtam a kárhozott nép városába.

Csak józanul nézz, s ne vakon csodálkozz!

Gyenge annak a szerelme, aki csak szavakban tudja kifejezni, hogy mennyire szeret.

De akarat nem mindig úr az orcán, s könny és mosoly fölött olyan hatalmas az érzés, hogy a legőszintébb lélek akaratán leginkább diadalmas.

Szerelem, gyenge szívnek könnyü méreg.

A szerelem minden erény forrása, út a szellemi megtisztuláshoz és az erkölcsi tökéletesedéshez.

A legforróbb hely a pokolban azoknak van lefoglalva, akik az erkölcsi válság idején megőrizték semlegességüket.

Sírjatok, szeretők: sír a Szerelem! S tudjátok, miért? Mert hallgatnia kell, hogy mindenünnen lányok jaja kel s csurran szemükből fényes gyötrelem.

Magadra vess, ha homályban maradnál, mert nem engedi látnod a hamis kép, amit látnál, ha ahhoz nem tapadnál.

Járj utadon, és ne bánd, hogy mit beszélnek!

Gondold meg, hogy ez a nap soha nem virrad fel még egyszer!

Kik példáját nézik, könnyen belátják hogy milyen múló az asszony szerelme, ha szem s tapintás föl nem szítja vágyát.

Eltávozott a nap, megjött az éjjel s a földi lelkek fáradalma, búja enyhén oszlott a barna légbe széjjel. Csak én magam készültem háborúra a szánalommal épúgy, mint az úttal, melyet emlékem híven rajzol újra.

Három dolog maradt ránk a paradicsomból, a csillagok, a virágok és a gyerekek.

Ott van a Paradicsom a Mennynek minden helyén, habár a Legfőbb Jó kegyelme nem mindenkire egyforma erővel árasztja áldását.