Lucian Blaga

Vannak igazságok, amelyeket lehetetlen helyesen fölfognunk, ha előbb nem jártunk bizonyos tévutakon.

Hogy milyen nagy mértékben tettük életelvünkké a kényelmet, abból is kitetszik, hogy az egyszerű képzelgés igazabbnak tűnik, mint a bonyolult igazság.

Léteznek igen furcsa alkatú emberek: nem élhetnek szenvedés nélkül. Ha már nem szenvednek semmiben, képzelt betegekké válnak. Nemcsak az egyes emberek, hanem egész korszakok is szeretnek így szenvedni.

A szennyes pocsolyából fölszálló pára éppoly tiszta, mint a legtisztább folyóból fölszálló pára.

Aki a legtöbbet tervez, rendszerint éppúgy enged a pillanatnak, mint aki nem tervez semmit.

Napáldozta után mindegyik szentjánosbogár azt hiszi, hogy ő helyettesíti a napot.

Hogy a nap némely helyen korábban kél, nem jelenti azt, hogy ott tovább tart a nap.

Csak a legkisebb és legnagyobb tettek nem függnek akaratunktól.

Egy eszme lehet nagy anélkül, hogy igaz is volna.

Némely ember oly kitartóan elemzi gyarlóságait, hogy sikerül más névre keresztelnie őket.

Ha a földön vagy, tetszés szerint állhatsz vagy haladhadsz, ám ha röpülsz, csupán haladhatsz.

Úgy tetszik, a szerelemben mindkét fél önmagának ellenkező nemű mását keresi: emiatt a szerelemben örökké keresni fogunk, anélkül, hogy találnánk.

Minden öntudatlanul történik. A kígyó levelek közé rakja zöld fiait, és még csak vissza se néz. A fák arany leveleket hullatnak a földre, de ha sárba esnek, nem hajolnak le értük. Isten, anélkül, hogy észrevenné, szerelem nélkül, fájdalom nélkül angyalokat teremt, mint könnyeket a szem.

Alighanem öreg hiba azt hinni, hogy a költők műveikben elárulnak valamit lényük legmélyéből. A fák a dombokon tavasztól mostanáig gyümölcsöt hoztak. Ám ezzel titkuk nem vált érthetőbbé.

Végső soron egyetlen nép sem oly romlott és gonosz, hogy ne áldozza föl érette magát az, aki hozzá tartozik.

Ne állj ellen a gonosznak, és a rosszra ne válaszolj rosszal.

Körülöttem akkora a csend, hogy szinte hallom ablakon koppani a holdsugarat. Mellkasomban egy idegen hang született, és valami vágyról énekelt, mely nem enyém.

Fordítani annyi, mint hódítani. Egy nép meghódíthatja a másikat, ha annak irodalmát átülteti a maga nyelvére. Íme, a hódítás fennkölt és nemes módja. A meghódított nép nem veszít semmit, a hódító azonban gyarapszik és emelkedik.

Egyetlen folyó sem veszítette el még a reményt, hogy egyszer eljut a tengerbe. Csak az ember olyan folyó, aki kétségbeesik, noha megvan a biztos medre.

Aki egyformán és szépen tud írni arról is, amiben hisz s arról is, amiben nem hisz, mesterember lehet, de író nem.

Önmagunk művelése igazán közösségi érdekű tevékenység.