Ralph Waldo Emerson

Magunk vagyunk a szerencsénk kovácsai, ha örömteljesen ragadjuk meg a dolgokat.

A lélek nem kóbor utazó (...). Lelkünk akkor is utazik, ha testünk kénytelen otthon csücsülni.

Nincs kicsinyes ellenvetésem a föld körülhajózása ellen, ha ez művészet, tanulmányok, emberbaráti tettek érdekében történik, föltéve, ha az illető ismer hazát, és nem azzal a reménnyel indul külföldre, hogy valamennyi nagyobbat talál ott, mint amit ismer. Aki azonban merő mulatság kedvéért vagy azért utazik, hogy lásson valamit, amit nem hozhat el magával, az önnönmagától utazik, távolodik el, s megvénül már ifjúságában a vén dolgok közepette.

Ragaszkodj magadhoz; sohase légy utánzó! Tulajdon tehetségedet minden percben fölmutathatod, egy egész élet kultúrájának fölhalmozott erejével; ám mások kikölcsönzött tehetségét csak ideig-óráig s csak félig-meddig tarthatod birtokodban.

Tedd meg, ami számodra kijelöltetett, s nincs olyan, amit ne remélhetnél; nincs olyan, amit ne merhetnél.

A társadalom sohasem halad. Amit nyer a réven, elveszti a vámon. (...) A társadalom új ügyességekre tesz szert, de elveszt ősi ösztönöket. (...) A civilizált ember kocsit épített, de elvesztette lába használatát. Tud mankón járni, de ugyanannyit vesztett izomerejéből. Van finom genfi órája, de már nem tudja megmondani az órát a nap állásából. Van neki greenwich-i hajózsebkönyve, s biztos benne, hogy az, ha kell, megadja neki a fölvilágosítást, de az utcán járván nem ismeri meg a csillagokat. A nap pályaváltozásait sem figyeli meg; a napéjegyent alig ismeri, s az év egész világító naptárának nem felel meg elméjében semmilyen óralap. Jegyzőkönyvecskéje elrontja emlékezőtehetségét; a könyvtárak túlterhelik természetes eszét; a biztosítótársaságok szaporítják a baleseteket; s kérdés, vajon a gépek nem akadályoznak-e inkább, semminthogy előmozdítanának; vajon a finomulás által nem vesztettünk-e sok energiát?

Az igazán művelt ember (...) nem büszkélkedik a vagyonával, mert sokkal többre becsüli egyéniségét.

Az ember minden igazi értékét szükségszerűen s mindig maga szerzi, s amit az ember szerez, az eleven tulajdon, amely nem függ az uralkodó hatalom, a tömeg, a forradalmak kénye-kedvétől, a tűz, vihar, bankbukások veszélyétől, hanem örökké megújhodik az ember végső leheletéig.

A személyiség és jellem olyan nagy és fogyhatatlan, mint egy csillag.

Egyetlen, szívből jövő meleg szó gazdaggá tesz.

Az élet lóhalálában rohan el. Vagy futó árnyékot űzünk, vagy minket űz, hajt valami félelem, kísértet. Ám ha baráttal találkozunk, megállunk, s most nagy őrültségnek tartjuk lázas rohanásunkat. Most szünetelésre, birtoklásra vágyódunk s arra a hatalomra, hogy a szívünk mélyéből fölötlött pillanatot tartóssá tehessük. Minden nemes viszonyban a pillanat minden.

Legjobb vagyon a függetlenség.

Mennyi emberi élet fecsérlődik el várakozással; ne várakoztassa hát embertársát.

A fennkölt lélek mindig elegáns.

Bármi más divatját múlhatja, de az erős akarat mindig divatos lesz.

Senki se menjen sehová, ahová nem viheti magával társadalma, barátai egész körét - nem testileg értve, hanem légkörét. Új társaságában is meg kell óvnia rendes szellemi magatartását s mindennapi társaihoz való reális viszonyát, mert különben a legvidámabb körben is árva lesz, és megfosztva érzi magát legjobb sugaraitól.

Gazdag szív nélkül a legdúsabb is nyomorult koldus.

A félelem holló, s bár nem látod világosan, mire les, bizonyos, hogy van valahol holttest.

A munka igazi jutalma tudás és erény.

A mesebeli szarvas csodálta szarvait és szidta a lábát, amidőn azonban a vadász űzőbe vette, lába mentette meg először; utóbb azonban a sűrűbe tévedve szarvai okozták vesztét. Minden ember kerül életében olyan helyzetbe, amidőn hibái kötelezik hálára.

A bölcs ember támadói pártjára áll. Neki még nagyobb érdeke, mintsem azoké, hogy a maga sebezhető pontjait megtalálja. A seb beheged és lehámlik róla, s amidőn ellenségei már diadalmaskodni akarnak rajta, íme, ő sebezhetetlenné vált.

Bármilyen irányt választasz is, mindig akad valaki, aki azt állítja, tévúton jársz. Mindig adódnak nehézségek, amelyek láttán kísértést érzel, hogy elhidd, kritikusaidnak van igazuk. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy megtervezz egy útirányt, és lépésről lépésre nyomon kövesd a végcélodig.

A félelem szedi a legtöbb áldozatot a világon.

Hosszú életért fohászkodunk, de a mély értelmű élet, a nagy pillanatok azok, amelyek igazán számítanak. Az időt spirituálisan kellene mérni, nem mechanikusan.

A tehetség az a tevékenység, amely helyrehozza a dolgok romlását.

Az igazi és tartós győzelem a béke, nem pedig a háború győzelme.