Friedrich Schiller

Álmodnak egy szebb, jobb hazáról, Ez álom minden emberé: Lihegve tör a földi tábor Egy felragyogó cél felé! A föld tavaszra, télre válik - Az ember remél mindhalálig.

Gyúlj ki, égi szikra lángja, szent öröm, te drága, szép! Bűvkörödbe, ég leánya, ittas szívünk vágyva lép. Újra fonjuk szent kötésed, mit szokásunk szétszabott, egy-testvér lesz minden ember, hol te szárnyad nyugtatod.

Rejtekéből minden vágy kizúdul, forr a vér és partjain kitör, test a testbe átzuhanni vágyik, s szív a szívvel égve egybedől.