René Descartes

Vezérelvem (...), hogy amennyire csak tőlem telik, szilárd s elhatározott legyek cselekedeteimben; ha már eltökéltem magamat valamire, még a legkétségesebb véleményeket is úgy kövessem, mintha a legbiztosabbak volnának. Így tesz az utazó is; ha eltévedt az erdőben, nem szabad neki ide-oda tévelyegnie majd az egyik, majd a másik irány felé fordulva; még kevésbé szabad neki egy helyen maradnia; hanem mindig a lehető legegyenesebben egy irányban kell haladnia, s ezt az irányt, ámbár eleinte talán csak véletlenből választotta, semmis okok miatt nem szabad elhagynia; ha azután nem is jut el oda, ahová kívánkozott, végre mégis valahová csak el fog jutni, ahol valószínűleg jobb dolga lesz, mint az erdő belsejében.

Csak úgy tudhatom meg az emberek igazi véleményét, ha inkább arra ügyelek, amit hisznek, mint arra, amit beszélnek; nemcsak mert erkölcseink romlottsága miatt kevés ember van, ki mindent megmond, amit tesz, hanem mert sokan vannak, akik maguk sem tudják, hogy mit hisznek.

Akiknek a mienktől egészen elütő a gondolkodásuk módja, azok azért nem barbárok, sem vademberek, és éppúgy, vagy még jobban élnek eszükkel, mint mi.

A világ majdnem kizárólag két (...) fajta emberből áll (...); először olyanokból, kik okosabbaknak tartják magukat, mint amilyenek, s azért elhamarkodva ítélnek, s nem bírnak elég türelemmel, hogy rendszeresen gondolkodhassanak; ezek, ha egyszer eszükbe jutna kételkedéssel illetni az elfogadott alapelveket, s letérni a közönséges útról, sohasem maradhatnának azon az ösvényen, melyen egyenesebben juthatunk előre, s egész életükön át eltévedve bolyonganának; azután olyanokból, kikben elég ész és szerénység van, hogy átlássák, hogy ők kevésbé képesek az igazságnak a tévedéstől való megkülönböztetésére, mint mások, kiktől tanulhatnak; ezeknek azután be is kell érniök avval, hogy inkább e mások véleményeit követik, mintsem hogy maguk jobbakat keressenek.

Minden dologról csak egy igazság van, s hogy aki ezt az egyet megtalálja, annyit tud a dologról, amennyit egyáltalán tudhatni róla.

Nehezebben kifürkészhető igazságok dolgában a szótöbbség nem ér semmit, mert sokkal valószínűbb, hogy egy ember akadt az igazságra, mint egy egész nép.

Akik utasítások osztogatására vállalkoznak, minden bizonnyal eszesebbeknek tartják magukat azoknál, kiknek utasításokat adnak; ha azután a legcsekélyebb dologban tévednek, megrovásra méltók.

Még barátaink ítéleteit is, ha kedvezők ránk nézve, gyanúval kell fogadnunk.

Az emberek különböző cselekedeteit s vállalkozásait a filozófus szemével nézvén, alig találtam egyet, melyet haszontalannak s hiábavalónak ne tartanék.