Marcus Tullius Cicero

Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.

Nincs olyan abszurd dolog, amit egy filozófus még nem mondott ki.

Az igaz barát olyan, mintha második énünk volna.

A filozófusok legnagyobb szégyenének tartom, hogy életmódjuk tanaikkal furcsa ellentmondásban van.

Minden, ami emberi, törékeny és esendő; ezért kell keresnünk olyanokat, akiket szerethetünk, s akik viszontszeretnek, mert ha a szeretet és a rokonszenv érzését elveszítjük, elvesztettünk mindent, ami az életben fontos lehet.

A barátság első törvénye ez: barátainktól tisztességes dolgot kérjünk, s barátság címén csak tisztességes dolgot tegyünk.

Az ostoba elsőnek mond véleményt.

Nem csak a szerencse vak, többnyire azokat is elvakítja, akiket kegyeibe fogad.

Adj tüzedből lángot annak, aki kér.

Nincs annál nagyobb szégyen, mint korábbi meghitt barátunkkal háborúskodni.

A barátság egyenlők között jön létre, ha nem, egyenlővé teszi a barátokat.

A barátsággal sosem szabad betelni úgy, mint egyéb dolgokkal: minél régebbi, annál édesebb, miként a borból is az, amelyik kiállta az idő múlását.

Nem csak testünket kell istápolnunk, hanem elménket és lelkünket még sokkal inkább, mert az ész fénye is, mint a lámpás, ha olajat belé nem csepegtetünk, kialszik öregkorban.

A balszerencsét nem siratni kell, hanem legyőzni.

Jobb, amit a természet visz végbe, mint ami mesterségesen készül.

Akkora ereje van a becsületességnek, hogy még az ellenségben is szeretjük.

A háznak a becsületét a házigazda adja meg, és nem a ház a házigazdának.

Nincs olyan erő, amit a pénz ne vehetne el.

Aki igaz barátjára néz, mintegy saját énjét szemléli benne. Azért az, akinek jó barátai vannak, távollétében is jelen van, akkor is bővelkedik, ha szükséget szenved, akkor is erős, ha gyengeség vesz erőt rajta. És ami még hihetetlenebb: holta után is él, mert életben maradt barátainak tisztelete, emlékezése, gyásza kíséri. Ezért van, hogy boldogok a megholtak, mert örökké élnek barátaik emlékezetében, és dicsők az élők, mert a síron túl is megtartották szeretetüket barátaik iránt.

Mindenki tévedhet, de csak a balga ragaszkodik tévedéséhez.

A halottak az élők emlékezetében élnek tovább.

A barátság növeli a boldogságot és mérsékli a szenvedést azzal, hogy megduplázza örömünket és megosztja szomorúságunkat.

Ahogy a fecskék nyáron velünk vannak, a hidegtől űzve viszont eltávoznak, ugyanúgy velünk vannak a hamis barátok életünk derűs szakában, de mihelyt észreveszik szerencsénk telét, valamennyien elrepülnek.

Mindenki szeretné megérni az öregséget, de ha elérte, szidja.

Bárcsak olyan könnyen megtalálhatnám az igazat, mint ahogy cáfolom a hamisat.

Semmi sem ütközik ki oly látványosan, avagy marad oly szilárdan meg az emlékezetben, mint az elrontott dolgaink.

Bizony, ha az istenek gondját viselték volna az emberiségnek, akkor mindenkit jóvá kellett volna formálniuk, de ha ezt nem tették, akkor legalábbis törődniük kellett volna a jókkal.

Eszünk vezet rá, hogy életünk célja szerint való fenntartására másokkal szövetkezzünk. E szövetség a maga egészében az állam.

Eljövendő bajokról nem tudni hasznosabb, mint ismerni őket.

Azért vagyunk mindnyájan a törvény szolgái, hogy szabadok lehessünk.