Publius Ovidius Naso

Az ellenség is sokra taníthat.

Az boldog, ki szerelmi csatán pazarolja el életét.

S mert egyetértésben töltöttük az életet együtt, egy legyen elhívó óránk, sose lássam a sírját én feleségemnek, ne temessen el ő soha engem.

Szívemmel szívtelenül többé sose játssz!

Nézd ki először akit méltónak ítélsz szerelemre, Hogyha ujoncként jössz vívni szerelmi csatát; Másodszor törekedj elnyerni szívét kegyesednek, Légy harmadszor azon, hogy ki ne hűljön a láng.

Szerelmesnek lenni annyi, mint ép ésszel őrjöngeni.

Ahány kagyló van a tengerparton, annyi a szerelemben a fájdalom.

A részegség szándékos őrület.

A vágy és a harag a legrosszabb tanácsadók.

A szerelem először gyönyört ad, de végül csak fájdalmat a szívnek.

Nyugodt víztől is irtózik a hajótörött.

A vízcsepp kivájja a követ, a gyűrűt elkoptatja a viselés.

Mindig a tilosra törekszünk, és a megtagadott dolgokat kívánjuk.

Az erős, szívós ölelés eggyé teszi őket, nincs már két testük, de azért kettős az alakjuk, nem fiu az, sem nő: mindkettő s mégsem e kettő.

A férfiaknak nem kell sokat törődniük a külsejükkel, az is jól áll nekik, ha elhanyagoltak.

A végkifejlet igazolja a cselekményt.

Tűrj és tarts ki, ez a fájdalom hasznodra lesz egykor.

Még ha felháborít is: a tiltott gyönyör örömöt szerez.

Csak későn hisszük el azt, mit fáj elhinni.

A szakadatlan aratástól kopár lesz a mező.

Kevesebbet vétkezik, ki vétkezni mer.

Hol kicsi pénzen ezer színt kaphat az ember, ugyancsak Balga, ki öltözetén hordja egész vagyonát.

Kezdetben állj ellent, mert késő az orvosságot készíteni, mikor a baj a hosszú késedelem révén elhatalmasodott.

Akit semmivel sem vádol a lelke, neveti a pletykákat.

Újra aranykor van földünkön: a pénz a becsűlet kútfeje: pénzen akár vonzalom is vehető.

Oly hatalom, mely örök, soha nincsen.

Másokat gyönyörködtessenek a régiek, én annak örülök, hogy most születtem.

Új az erő, mi magával ránt. Mást súg a kivánság, mást az eszem. Látom, mi a jobb, jól látva helyeslem; és ami rossz, követem.

Jutalomra ha nem számíthat az álság, el kell hinni, amit a hiteles tanú vall.

Tűrtem idáig a hűtlenséged; vége, elég volt! Szégyenteljes vágy, hagyd el örökre szívem! Fölszabadultam már, a bilincstől megmenekedtem, s mit nem szégyelltem, szégyellem azt ma nagyon. Győztem a csúf vágyon s lábbal tapodom ma szerelmed.