Lucius Annaeus Seneca

Az embert éppolyan jól fedi a szalmatető, mint az arany.

Élj lelked óhajtása szerint, hogy megtaláld, amit keresel!

Senki sem azért szereti hazáját, mert nagy, hanem azért, mert az övé.

Nem az a boldogabb, akit a szerencse minden kegyével elhalmoz, hanem az, aki semmiben sem szorul rá.

Tudni annyi, mint mindent sajátunkká tenni, nem függeni a példától, és nem sandítani vissza a mesterre.

Az igazán nagy ember úgy használja a cserépedényt, mintha ezüstből volna. De az sem kisebb, aki úgy használja az ezüstöt, mint a cserépedényt.

Tisztes dolog a vidám szegénység. (...) Különben sem az a szegény, akinek kevés van az erszényében, hanem az, aki többre vágyik.

A jó bíró elítéli, de nem gyűlöli azt, amit helytelenít.

Senki sem jó véletlenül. Az erényt tanulni kell.

Miben tévednek hát az emberek, noha mindannyian a boldog életre vágynak? Abban, hogy a rávezető eszközöket fogadják el helyette, s mialatt keresik, menekülnek előle.

Élni annyi, mint küzdeni.

Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani.

Amíg lelkemmel, amely igazi hazájának szemléletére óhajtozik, mindig az égi magasságokat járhatom, mit törődöm vele, hogy lábaim miféle földet taposnak?

Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.

Van-e gyalázatosabb, mint a nyugalom küszöbén aggódni?

Mi könnyebb a pehelynél? - A hullám. A hullámnál? - A szél. A szélnél? - Az asszony. Az asszonynál? - Semmi.

A kezdet a mi hatalmunkban van, a kimenetelről a szerencse dönt, de nem hatalmazom fel arra, hogy véleményt alkosson rólam.

A megszokás (...) rögzíti (...) a hibát.

A rendíthetetlenség (...) az istenek tőszomszédságába tartozó dolog.

Semmi sem használ annyira, mint visszavonultan élni, az emberekkel keveset, ám magunkkal annál többet beszélni.

Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.

A szorgalom hatalmas támasz a középszerű tehetségnek is.

Azt az embert dicsérd, utánozd, akit nem kedvetlenít el, hogy meg fog halni, noha örömöt okoz neki az élet.

Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?

A legjobb orvosság a harag ellen a haladék. Ezt kérd már tőle a kezdetkor, nem azért, hogy megbocsásson, hanem hogy mérlegeljen: heves ugyanis az első lendülete, de enged magából, ha kivár.

Dobd el magadtól a földi javakért való gondokat, ha eszes vagy, vagy még inkább, hogy azzá légy, s szaladva, teljes erődből igyekezz arra, hogy nemes érzületre tégy szert.

A bölcselkedésben sokaknak gátul szolgált már a gazdagság, míg a szegénység szabad és ment a gondtól... Miért vonakodnál hát a szegénységet lakótársadul elfogadni, amikor az okos gazdag is csak ennek szokásait utánozza? Sok ember nyomorúságának nem vetett véget az, hogy gazdagságot szerzett, hanem azt csak másfajtájúra változtatta át.

Egyetlen lélek sem pusztul el, s nem is szünetel, csak az alatt a röpke idő alatt, amíg egy másik testbe áramlik át... Nem hiszed, hogy a lelkek más-más testbe vannak kiosztva, hogy amit halálnak mondunk, csak költözködés? Nem hiszed, hogy a háziállatokban és vadakban, vagy víz alatti lényekben valamikor emberi lélek időzött? Nem hiszed, hogy semmi sem vész el a világmindenségben, csak lakhelyet változtat? Hogy nemcsak az égitestek fordulnak meg kiszabott körpályájukon, hanem az élőlények is fordulókat tesznek, és a lelkek keringenek? Nagy emberek elhitték. Így hát függeszd fel ítéleted, egyébként is tarts fenn magadban egy kis helyet az elfogulatlanság számára.

Az élet olyan, mint egy színjáték. Nem az a fontos, milyen hosszú, hanem hogy jól játsszuk-e végig.

Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell lenned, hanem másnak.