Platón
(régiesen Plátó, eredetileg: Arisztoklész; sz.: Kr. e. 427 körül, Athén vagy Aigina – † Kr. e. 347, Athén), ókori görög filozófus, iskolaalapító. Hatása jelentős volt az ókori és a középkori filozófiára, művei manapság is viták és filozófiai vizsgálódások tárgyát képezik. Munkásságának nemcsak társadalomtudományi, hanem irodalmi értéke is nagy jelentőséggel bír.
Magyar47
Română32
Egyetlen nézeteltérés sem éri meg az idegeskedést.
A demokrácia a csőcselék uralma.
A leghatásosabb nevelés, ha egy gyerek szép dolgokkal játszhat.
A munka legfontosabb része a kezdet.
Az ifjúból akkor lesz férfi, mikor már kikerüli a pocsolyát, ahelyett, hogy belelépne.
A ritmus és a harmónia hatol be legjobban a lélek belsejébe.
Két dolog van, amin az embernek nem érdemes mérgelődnie. Az egyik, amin tud változtatni, a másik, amin nem.
A legtöbb ember az igazságosságot kénytelenségből vállalja, mert az középút a két véglet: a legnagyobb jó és a legnagyobb rossz között.
A tudásszerető gyönyöre a létező szemléletében gyökerezik, és ez különb, mint a többi értelmetlen gyönyör.
Az a barátunk, aki annak látszik és valójában az is. Mert aki csak látszik, de valójában nem az, az csak látszat-barát, nem pedig igazi barát. És ugyanez érvényes az ellenségre is.
Azért a legfontosabb a zenei nevelés, mivel a ritmus és összhang merül alá leginkább a lélek mélyébe, és a legerősebben ragadja meg azt.
Abból lesz jó vezető, aki nem akar vezető lenni.
Kölcsönösség, barátság, összhangzó rend, józan mérték és igazságosság fűzi össze az eget és a földet, az isteneket és az embereket. Ezért nevezik a mindenséget is világrendnek - kozmosznak.
A szülők elhanyagolását sem isten, sem ember - ha józan esze van - nem tanácsolhatja soha senkinek.
A szegénység és gazdagság egyaránt megrontja a művészetek alkotásait. De magukat a művészeket is.
A lélekben lakozó legfőbb jó: a belátás, megértés, együttérzés és erény - az ember legfőbb feladatai a Földön.
