Aiszóposz
Ezópus(z) (Amorium, Kis-Ázsia, Kr. e. 620 körül – Delphoi, Kr. e. 564 körül) híres ókori görög meseköltő, a „mesék Homérosza”. Európa számára ő a meseirodalom alapítója, neve és számos meséje önállóan is fogalommá vált.
English69
Magyar52
Română54
Aki más ellen fondorkodik, önmagának állít csapdát.
A gyötrő fájdalom keservesebb, ha rokonaink okozzák.
Az emberek természetüknél fogva nem szeretik az igazságot annyira, mint amennyire a hasznot hajhásszák.
Az oktondi emberek a nagyobb dolgok reményében azt is elszalasztják, ami a kezükben van.
Az emberek könnyebben elviselik a bajokat, ha látják, hogy azok okozói is pórul jártak.
A hála a nemes lélek jele.
Nincs az a figyelmesség, legyen bármilyen kicsi, ami kárba veszne.
A hadviselésben semmit sem ér a nagy tömeg, ha a hadvezérek nem állnak feladatuk magaslatán.
Jobb szépen meghalni, mint gyalázatban élni.
Látod, mekkora ereje van a szúnyognak, hogy még az elefántot is meg tudja félemlíteni!
Ha az idő tekintélyhez juttat valakit, ne feledkezzék meg eredetéről; mert az élet bizonytalan.
Semmiféle buzdítás nem teszi bátorrá azokat, akik természettől fogva gyávák.
Az ügyes szónokok sokszor az ellenfeleik szidalmait is dicséretté változtatják.
A gonoszoknak még a kedvessége is félelmetes.
Minden tervnél hatalmasabb a sors.
Megszelídíthetetlen a gonoszság, még ha a legnagyobb jóindulattal kezelik is.
Mindenki megmutatja, milyen ember, azzal, hogy milyen barátban leli kedvét.
Némely emberek olyan szerencsétlenek, hogy még akkor sem hisznek hasznosságukban, mikor jót cselekszenek másokkal.
Némely szolgák, még ha fel is szabadulnak, a szolgai munkákat nem hagyják abba.
A hitvány embereknek az a legellenszenvesebb, ami a derék embereknek a leghasznosabb.
Semmi sem lehet olyan jól sikerült, hogy egyáltalán ne érhesse gáncs.
Akik egyszerre fognak különböző dolgokhoz, méltán buknak meg mindegyikben.
Ahol tettekre volna szükség, ott a szóbeli segítség semmit sem ér.
Ne büszkélkedjünk túlságosan a jó sorsban, hanem gondoljunk arra, hogy a szerencse változékony.
Vannak emberek, akik a kisebb veszélyek elől menekülnek, s nagyobb bajokba vetik magukat.
Barátaink közül gyakran azok mentenek meg a veszedelmekben, akikre gyanakodtunk, s azok árulnak el, akikben megbíztunk.
Némely ember tudatlanságában nem őrizkedik ellenségeitől, de barátait mint rosszakarókat eltaszítja magától.
Némely emberek mások iránti gyűlöletből szívesen eltűrik a szenvedést, csak lássák, hogy azok szerencsétlenül járnak.
A szerencsétlenség mutatja meg, kik az igazi barátok.
Azok, akik az érdemesek mellett az érdemteleneket is segítik, nem a jótéteményt, inkább az esztelenség hírét nyerik el.
