Clive Staples Lewis

(Belfast, Észak-Írország, 1898. november 29. – Oxford, Anglia, 1963. november 22.) ír író, irodalomtörténész, gondolkodó, teológus, a modern kori gyermekfantasy megteremtője, közeli barátjához, J. R. R. Tolkienhoz hasonlóan a 20. századi világirodalom egyik jelentős képviselője. Leghíresebb műve a Narnia krónikái című fantasyszeptológia.

English1 Magyar105
A barátság voltaképpen szükségtelen, akárcsak a filozófia vagy a művészet... Nem szükséges a túléléshez, de sokkal inkább értelmet ad a túlélésnek.
Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul, és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz.
Ha tudomásul veszed, hogy nem vagy a világ csodája, mindenki megbecsül majd.
A séta és a beszélgetés egyaránt nagy élvezetet jelent, de hiba összekötni a kettőt egymással. Saját zajunk túlharsogja a külső világ neszeit és csöndjét... Csak olyan baráttal szabad sétára indulni (...), aki pontosan osztozik veled a tájék minden hangulatában, annyira, hogy egyetlen pillantás, egy megállás, vagy legfeljebb egy csöndes érintés elég ahhoz, hogy egymás tudtára adjuk: ugyanabban gyönyörködünk.
Ha félsz, legjobb, ha a veszély irányába nézel, de közben valami biztonságos és meleg dolognak támaszkodsz.
Aki hosszan várakozik magányosan, minden órát egy évezrednek él meg.
A megbecsülésből eredő szeretet csak néz, lélegzetét visszafojtva hallgat, és örül, hogy ilyen csoda létezik, még ha nem is az ő számára; nem omlik össze, ha elveszíti, és boldog, hogy egyáltalán találkozott vele.
A ragaszkodás (...) a szeretet legszerényebb formája. Sohasem pózol. A szerelemre vagy egy barátságra büszkék az emberek. Ám a ragaszkodó szeretet szerény, sőt szégyenlős.
Sok mindent tudok arról, ami van, de arról, ami lesz, csak igen keveset.
Ádám és Éva utóda vagy. Márpedig ez akkora tisztesség, amitől még a legszegényebb koldus is emelt fővel járhat, és akkora szégyen, amitől még a legnagyobb császárnak is meggörbed a háta. Légy hát elégedett.
A jelen az a pont, ahol az idő érintkezik az örökkévalósággal.
Nem ijed meg az ember a kunkorodó gilisztától, ha már csörgőkígyóval is volt dolga, nem retteg a tehéntől, ha már megvadult bikával találkozott.
Amikor elkezdesz reménykedni valamiben, amit annyira szeretnél, szinte harcolsz a remény ellen, mert túl szép ahhoz, hogy igaz legyen; és már annyiszor csalódtál benne.
Az élő még bízhat a szerencsében, de a halott csak halott marad.
Emlékezz, minden világ a vége felé halad, s a nemes halál oly kincs, melyet senki sem szegény megvásárolni.
Ha lovagolni tanulsz, a lónál nincs jobb tanítómester erre.
A barátság olyasvalami, amely szinte az emberiség fölé emelkedett. Ez a szeretet mentes az ösztönöktől és a kötelezettségektől, ugyanakkor szabadon vállaltuk magunkra, szinte teljesen mentes a féltékenységtől, és nincs alárendelve annak a szükségnek, hogy szükség legyen ránk, a legmesszebbmenőkig spirituális dolog. Olyasfajta szeretet ez, amelyet az ember az angyalok között képzel el.
Érdekes, minél fáradtabb vagy, annál nehezebben kerülsz ágyba, különösen, ha a hálószobádban kandalló van, s a kandallóban ropog a tűz.
A tapasztalat brutális tanár, de tanultok. Istenemre, tanultok.
Más a valóság és más az árnykép, más az ébredő élet és más az álom.
Kétféle ember létezik: azok, akik azt mondják Istennek, hogy: "Legyen meg a Te akaratod", és azok, akiknek Isten mondja majd a végén, hogy: "Legyen meg a te akaratod".
A barátság akkor születik meg, amikor valaki azt mondja: "Tényleg? Hát te is? Én azt hittem, csak én vagyok ilyen."
A középszerű emberek legnagyobb gyávasága, hogy nem hajlandók tudomást venni a tényekről.
Ahogyan a gyermeki butaságnak, úgy a felnőttek ostobaságának is megvannak a sajátosságai.
A közös tervek kovácsolása mindig közelebb hozza egymáshoz az embereket, mint a csevegés.
Az öröm teszi az életet élni érdemessé.
Ami nem örök, az örökre elévül.
Hogy mennyire erős bennünk a gonosz hatalma, először akkor érezzük meg, amikor szabadulni akarunk tőle.
Az igazi honvágyat igazi hazánk után meg kell őriznünk, hogy ezt semmi és senki ne tudja kioltani vagy megrontani bennünk.
Célozd meg a mennyet, és ráadásként megkapod a földet is. Célozd meg a földet, s egyik sem lesz a tiéd.