Arisztotelész

(Sztageira, Kr. e. 384 – Khalkisz, Kr. e. 322. március 7.) görög tudós és filozófus, a modern európai tudomány atyja és előfutára. Mesterével, Platónnal együtt a nyugati kultúra legnagyobb hatású gondolkodói közé tartozik.

Magyar129 Română47
Az imák és az áldozatok hiábavalók.
Az emberek teremtik az isteneiket, nem csak kinézetükre, hanem életmódjukra is.
Egy zsarnoknak (tyranus) a szokásosnál nagyobb vallásos áhítatot kell mutatnia. Az alávetettek kevésbé aggódnak egy olyan uralkodó törvénytelenségei miatt, aki istenfélő és jámbor. Másrészt nem lépnek fel olyan könnyen ellene, mivel azt hiszik, hogy az istenek mellette állnak.
A barátság az, amikor egy lélek két testben lakik.
Minden fizetett munka kiszívja és elkoptatja az elmét.
A legtöbb ember rossz bíró a maga dolgában.
A tanítás gyökere keserű, de gyümölcse édes.
A kezdet, mint mondják, az egésznek a fele.
Aki helyes felismerésekre vágyik, annak előbb helyénvaló kételyeket kell támasztania.
A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék. Úgy gondolkodj, mint a bölcs, de úgy beszélj, mint az egyszerű emberek.
A barátot a legnagyobb jó közé soroljuk, a barát hiányát és a magányt pedig a legkeservesebb dolognak tartjuk.
Sok emberrel egyszerre nemigen lehetünk baráti viszonyban, aminthogy szerelmet sem érezhetünk sok ember iránt egyszerre.
Mégis csak rajtunk múlik, hogy derék emberekké legyünk-e, vagy hitványak.
Mindenki azokat a dolgokat ítéli meg helyesen, amelyeket ismer.
Arra kell gondolnunk, hogy a boldogság nem a nagy vagyonon alapul, hanem a lélek jó állapotán.
Az ember természeténél fogva társas élőlény.
Soha nem volt lángelme egy cseppnyi őrület nélkül.
Élete során az ember gyakran attól fél, amitől nem kellene, vagy nem úgy fél, ahogy kellene, vagy nem akkor, amikor kellene.
A szellemesség művelt pimaszság.
A hitványság és a kiválóság által különbözik minden jellem.
Legszebb dolog az igazság, legjobb az egészség, legkedvesebb pedig az, ha az ember elérheti mindazt, amit szeret.
Az egyetlen dolog, amire még az istennek sincs hatalma: meg nem történtté tenni azt, ami egyszer már végbement.
Az ész az egyetemes, az érzék az egyedi dolgok ismerője.
A gyáva ember akkor is fél, ha nem kell, a vakmerő meg akkor is merész, ha nem kell.
A hitvány és sunyi ember ugyanis minden dologban bizalmatlan, mert a maga mértékével mér másokat.
A jog szenvedély nélküli értelem.
Jog
Meg kell találnunk azt a jót, amiért az élet létezik ezen a mi földünkön.
Kérdés, hogy a jótevők azokat, akikkel jót tettek, miért szeretik inkább, mint a jótétemények élvezői őket; hiszen éppen az ellenkezője látszik igazságosnak.
A természet irtózik az ürességtől.