Arisztotelész

Fölösleges minden véleményt megvizsgálni (...), hiszen sok olyan dolog ötlik fel a gyermekekben, a betegekben és a gyengeelméjűekben, amelyen egyetlen épeszű ember sem töpreng. Ezekben a dolgokban nem is érvelésre van szükség, hanem a gyermekeknek például arra, hogy elérjék azt az életkort, amikor megváltozik a véleményük, a többieknek meg orvosi vagy állami szerre, amely a javulásukat szolgálja.

Az egészség nélkülözhetetlen feltételei és maga az egészség nem azonosak.

Mindjárt születése pillanatában különválik az alárendelt elem a vezetőtől.

Az élet cselekvés, nem pedig munkálkodás.

Bármely szerszámnál többet érő szerszám minden alárendelt kisegítő személy.

Minden embernek természete, hogy törekszik a tudásra.

Általában annak, hogy tud-e valaki vagy sem, a tanítani tudás a jele.

A tapasztalat emberei (...) tudják a micsodát, de nem tudják a miértet, - az elméleti tudósok pedig a miértnek és az oknak ismerői. Ezért tartjuk a tervező építészeket is szakkérdésekben értékesebbeknek és a kőműveseknél tudósabbaknak és bölcsebbeknek, mert ők tudják az okait is mindannak, amit alkotnak. A munkások azonban úgy tesznek, mint némely élettelen dolog: megtesznek, létrehoznak valamit, de nem tudják, hogy mit, - úgy, ahogy éget pl. a tűz.

Akiknek tapasztalatuk van, sokkal inkább sikert aratnak, mint akiknek jó elméleti tudásuk van, de nincsen tapasztalatuk.