Arisztotelész

Barátok nélkül senkinek sem lehet kedves az élete, még ha minden egyéb jóban része is van.

Elragadtatni könnyű magunkat - ez mindnyájunk adottsága -, de az már nem könnyű - és nem is vagyunk mindnyájan képesek rá -, hogy arra haragudjunk, akire kell; annyira, amennyire kell; akkor, amikor kell; azért, amiért kell; és úgy, ahogy kell.

Az emberek jellemük szerint lesznek olyanok, amilyenek, de tetteik szerint lesznek szerencsések vagy ellenkezőleg.

Csak az a természetfölötti, ami nincs alávetve megfigyelésnek.

Semmi sem rombolja annyira az ember testét, mint a tartós tétlenség.

Ha meg akarsz érteni valamit, figyeld a kezdetét, és kövesd a fejlődését.

Azokat a dolgokat, amelyeket előzetes tanulás révén kell létrehozni, azokat éppen a létrehozó tevékenység révén tanuljuk meg: építőmesterré csak a házépítés - lantművésszé csak a lantjáték gyakorlása által válik az ember. S ugyanígy, ha az igazságos tetteket gyakoroljuk: igazságossá, ha a mértékletes tetteket: mértékletessé, ha a bátor tetteket: bátorrá leszünk.

Az egészség nem egyetlen tett, hanem szokásaink összessége. Azzá válunk, amit rendszeresen teszünk.

A végtelen a korlát hiánya, olyan, akár a gonosz meghatározása.

Az vagy, amit újra és újra teszel. A kiválóság tehát nem tett, hanem szokás.

Minél nagyobb a jólét, annál könnyebben felborulhat!

A költészet inkább az általánosat, a történelem az egyedi eseteket mondja el.

Igen nagy oktalanságra vall, ha valaki az életét nem egy bizonyos célnak megfelelően rendezi be.

A művészet célja nem a dolgok külsejének, hanem belső jelentésüknek az ábrázolása.

A tanult elme ismertetőjele, hogy képes foglalkozni egy gondolattal anélkül, hogy elfogadná.

Az a helyes alkotmány, amely a közérdeket tartja szem előtt; valahány pedig csupán a vezetők érdekét tekinti, az mindig hibás.

Az emberek... most is, meg régen is, a csodálkozás következtében kezdtek filozofálni.

A legtöbb ember - mivel kitüntetésre vágyik - inkább akar másnak a szeretetében részesülni, mint mást szeretni; (...) viszont a mások részéről élvezett szeretet igen közel áll a mások részéről élvezett kitüntetéshez, amire pedig a legtöbb ember pályázik.

Egyesek azt tartják, hogy a jog: egyenlőség, és valóban az, csak éppen nem mindenkinek, hanem csak az egyenlőknek, az egyenlőtlenséget is szokták jognak tekinteni, és valóban az, csak éppen nem mindenkinek, hanem az egyenlőtleneknek; így elhagyva azt, hogy "kinek" a számára, helytelenül ítélnek.

Másokkal jót tenni maga a felvilágosult önzés.

A boldogság (...) csak addig ér, ameddig az elmélkedés is ér, s akiben az elmélkedés nagyobb mértékben van meg, az nagyobb mértékben is boldog - nem csupán járulékosan, hanem éppen az elmélkedés alapján; ennek ugyanis önmagában van a becse. Mindezek szerint a boldogság nem egyéb, mint valamiféle elmélkedés.

Az ember erény híján a legelvetemültebb és legvadabb, s a nemi élvezetben és evésben legaljasabb lény.

Aki nem a barátod többé, soha nem is volt az.

A hím és a nőstény viszonya természettől fogva az, hogy amaz erősebb, emez gyengébb, amaz uralkodó, emez az alárendelt elem. S szükségszerűen így kell ennek lennie mindenütt az emberek között is.

Amíg valakinek jól megy sora, mindenki a barátjának akar látszani.

Minél többet tudunk, annál többről tudjuk, hogy nem tudjuk.

Az elmúlás következtében minden abba tér vissza, amiből származott.

Ha (...) mindenki beteg vagy bolond volna, és csak ketten-hárman lennének egészségesek vagy józan eszűek, az utóbbiakat tartanák betegeknek és bolondoknak, s nem az előbbieket.

Aki kételkedik, olyan, mint a lekötözött ember, - egy tapodtat sem tud tovább haladni.

A család a barátság valamilyen formája.