Vergilius

Mindent legyőz a szerelem, és nekünk engednünk kell neki.

Merni tudó szíveké a világ.

Szerelem! Gátat ki emelhet elébed?

Rettenetes szerelem, mire nem viszed emberi lelkünk!

Azok hódítanak, akik elhiszik, hogy képesek rá.

Ha nem sikerül megindítanom az isteneket, a poklot is mozgásba hozom.

Mozdulatlan marad a szív; hiába peregnek a könnyek.

Itt, hol a bűn az erény, harcok dúlják a világot, oly sok alakban lép fel a vétek.

Mélyebb az együttérzés, ha ismerős a fájdalom.

Éjjel a gond visszatér.

Szép dolog az életet találékony művészetekkel nemesíteni.

Hogy van ezer vész és válság, az igaz, de (...) mint megígérte a végzet, békés hon vár ránk.

Az idő mindent elemészt, elménket is.

Könnycsepp gördül majd jóságos tiszta szemedből, hogyha kimúlásom híre sietve elér. Osztályrészem, hogy közönyös föld hantja takarjon. Mégis kivánom, hogy te ne légy szomorú. Ám emlékezz rám: szavaidban folytatom éltem, mindig fennmaradok, hogyha te nem feledel. Mégis, hogy szeretettel gondolj rám, illő bizonyára, hisz hű társ maradok, bárha halál ragad el. Bármi leszek, hamuvá s pernyévé válik a testem, jó emlékezeted mégse hagy el sohasem.