Agatha Christie

(Torquay, 1890. szeptember 15. – Wallingford, 1976. január 12.) angol írónő, „a krimi koronázatlan királynője”. Mary Westmacott álnéven romantikus regényeket is írt, de az utókor számára inkább mintegy 80 detektívregénye és nagy sikereket arató West End-i színpadi darabjai miatt emlékezetes. A Guinness Rekordok Könyve szerint William Shakespeare könyvei és a Biblia után Agatha Christie könyveit adták ki a legnagyobb példányszámban az egész világon.

Magyar943 Română70
A lányok olyan ostobák, ha a szerelemről van szó - mintha számítana a szerelem. Egy év, két év és vége a nagy szenvedélynek! Minden férfi egyforma! De ezek a buta lányok ezt nem tudják.
A szenvedés megacélozza a jellemet.
A korabeli történész soha nem tud olyan hiteles történelmet írni, mint a későbbi emberöltők történészei. Ez ugyanis a valódi perspektíva megszerzésétől függ, így látják csak tulajdonképpeni arányaikban a tényeket. Mint minden más, ez is relativitás kérdése, ha nevén akarja nevezni a dolgot.
A nagy idegfeszültség pillanataiban az agy valamilyen teljességgel érdektelen dologra összpontosít. Erre aztán sokkal később az elképzelhető legpontosabban emlékezik vissza, mintha annak a pillanatnak a feszültsége bevésődött volna a memóriába. Ez lehet valami lényegtelen apróság is, például egy tapéta mintája, mégsem lehet megfeledkezni róla.
Megjártad a poklot. Én is így voltam ezzel egyszer. Szerettem, váltakozva hittem és gyanakodtam, bizakodva félresöpörtem a kételyeket, amelyek alattomosan újra rámtámadtak... Ismerem ezt (...), mennyire ismerem. Van azonban még ennél is gyötrőbb pokol, az, amelyben veled éltem. Láttam a kételkedésedet, a rettegésedet tőlem, ami megmérgezte a szerelmünket.
Féltékenység... ez juttatja az embereket az ördög karmai közé... sőt ez maga az ördög!
Gondolt valaha arra, hogy a civilizáció átkozottul veszélyes? (...) Nincsenek biztonsági szelepei.
Hiszek a benyomások fontosságában. Válságos helyzetben mindig akad egy pillanat, ami kilóg a többi közül, egy kép, ami megmarad, amikor az összes többi elhalványul.
Minél hosszabb idő telt el, annál inkább öltik fel tényleges arányukat a dolgok. Ilyenkor látható egymáshoz való igazi viszonyuk.
Ahhoz, hogy lássuk valaminek az okát, a hatását kell tanulmányoznunk.
A jelennek nincsen igazán légköre. (...) A jelen alkalmat ad... a szűklátókörűségre.
A nőknek megvan saját mércéjük. Semmi értelme, hogy belekeveredjünk a dolgaikba. A saját ügyeiket maguknak kell elintézniük.
Az életet mindenhol egyformán élik le. Csupán a ruha más rajta, ez minden.
Hatvankilenc év érdekes kor - a végtelen lehetőségek kora - az a kor, amikor is egy egész élet tapasztalata végre jelenteni kezd valamit.
A hagyomány és a légkör kézzel meg nem fogható dolgok. Századok kellenek a kialakulásukhoz, és ha lerombolja, nem tudná visszaállítani őket huszonnégy óra alatt.
Tapasztalatom szerint (...) senki nem tud mindent egy másik emberről. Részben ez az, ami érdekessé és kellemessé teszi az életet.
A világban történteknek mindig a pénz a nyitja.
Rendkívüli dolog, hogy egy szempillantás alatt mennyi minden villan fel az ember agyában. Nem kell kigondolni, minden magától jön.
Talán tényleg megőrülsz, ha megpróbálod Isten szerepét játszani. Azt mondják, hogy az alázat keresztény erény, most már látom, hogy miért. Az alázat az, mely épelméjűvé és emberi lénnyé varázsol.
A férfiakat nem lehet megérteni! A legkiegyensúlyozottabb is képes a legnagyobb ostobaságot elkövetni!
Bámulatos (...), az ember több mint húsz éve él valakivel, és fogalma sincs róla, mi megy végbe a másik lelkében. De honnan is tudná, mikor az a másik lélek annyira különbözik az övétől?
Ilyenek az emberek... nem egészen jók, és nem egészen rosszak. Nem hiszem, hogy jómagam különösebben becsületes volnék... eddig csak azért voltam az, mert nem kísértett meg semmi.
A lelkiismeret (...) maga az ördög!
- Szerethet az ember olyasvalakit, akiben nem bízik? - Sajnos igen.
A színház gyakran tűnik valóságosabbnak, mint maga az élet.
Az emberek olykor roppant meglepően viselkednek. Meg vagyunk győződve valamiről, aztán kiderül, hogy óriásit tévedtünk. Nem mindig - de gyakran.
- Fura, hogy kinek milyen a szobája. Sok mindent elárul a lakójáról. (...) - Az is elég fura (...), hogy kinek ki a házastársa, nem?
- Apa és anya sohasem aggódik. Egyáltalán nem olyanok, mint általában a szülők. - Ami talán nem is baj. Több gyerek sínyli meg a beavatkozást, mint a be nem avatkozást.
Ne feledd: aki hallgatózik, sose hall jót magáról.
Az ember járkál, olyanok között, akiket jól ismer, az arcukba néz - és az arcok egyszer csak megváltoznak - már nem ismerős néz rád - hanem idegen - kegyetlen idegen.