Quintus Horatius Flaccus

(Venusia, ma Venosa, Olaszország, Kr. e. 65. december 8. – Róma, Kr. e. 8. november 27.) római költő.

Magyar69 Română134
Óvakodj attól, ki távol lévő barátját ócsárolja.
Bánat is érhet még, harag is, de borúra derű jön: minden felragyogó napod úgy vedd, mint az utolsót.
Rád is tartozik az, ha a szomszédod fala lángol.
Mit nevetsz? A mese rólad szól, csak a név más.
Balsors ha sújt rád, lelki nyugalmadat őrizd, s ne szédülj meg, ha szerencse ér.
Nagy kérdés, remeket mi teremt: a tudás vagy az ihlet.
Feltámad sok már feledett szó, és feledésbe hull sok most kedvelt, ha netán így dönt a gyakorlat.
Lágy felelet dühöt old, haragos szó indulatot.
Legkicsinyebb vétkét is mind megrójuk a jónak, ám, ha a gaz követ el súlyos bűnt, néma az ajkunk.
Nem csak a gazdagoké a világ fénye, csodája.
Nem lehet egyszerre látni a dolgok kezdetét s végét.
Nyíl se talál be a cél kellős közepébe.
Jó s igaz ember az érdemesen mindig könyörül, de megválasztja, mit ad, tudván, mi arany, s mi üresbab.
A nevetségest hamarabb megjegyzi akárki, s őrzi eszében, mint amit elfogad, és mire felnéz.
Az voltam, ami vagy; az leszel, ami vagyok.
A szerelemnek megvan az a baja, hogy benne harc és béke örökké változik.
Légy ura indulatodnak, mert ha az nem engedelmeskedik, parancsolni fog.
Nem a lélek, csak az ég alja változik azok számára, akik a tengeren túlra vándorolnak.
Holnap mi lesz majd? azt ne kutasd! A sors ahány napot nyújt, vedd nyereség gyanánt.
Bármi tanácsot is adsz, röviden tedd! Így fogan az meg gyorsan a lelkünkben, s mélyen bele így gyökeredzik.
Még egy útmutatás - ha ugyan kell még a tanács - nézd jól meg, hogy kire mit mondasz, s főként kicsodának.
Nincs, mi örök, ne reméld! Int erre az év meg a perc, mely elviszi szép napodat.
Bármivel is áldott meg Istenünk, vedd azt hálás kézzel, ne halogasd örömeid évről évre, hogy bárhol is éltél, elmondhasd: boldog életed volt.
Boldog az, aki felülemelkedik a hétköznapi ügyeken.
Ne bánd, a holnap mit hoz; akármire ébreszt a sors, vedd tiszta haszonnak; és ne vesd meg, ne kerüld, barátom, a szerelem gyönyörét s a táncot.
A harag rövid ideig tartó őrültség.
Az élet semmit sem adott az emberiségnek nagy erőfeszítések nélkül.
Légy erőslelkű, ha nehéz a sorsod, s bátor. Ám légy bölcs, s ha a kedvező szél szerfölött fújná dagadó vitorlád, vond be a vásznát.
Éld a víg jelent, ne kutasd a holnap gyötrő gondjait; keserűt is enyhít a szelíd mosoly; maradéktalan nincs üdv a világon.