Agatha Christie

(Torquay, 1890. szeptember 15. – Wallingford, 1976. január 12.) angol írónő, „a krimi koronázatlan királynője”. Mary Westmacott álnéven romantikus regényeket is írt, de az utókor számára inkább mintegy 80 detektívregénye és nagy sikereket arató West End-i színpadi darabjai miatt emlékezetes. A Guinness Rekordok Könyve szerint William Shakespeare könyvei és a Biblia után Agatha Christie könyveit adták ki a legnagyobb példányszámban az egész világon.

Magyar943 Română70
Azt hiszem, a gyerekeknek csak addig nincs szükségük a szüleikre, amíg bajba nem kerülnek.
Mindig is érdekesnek tartottam (...), hogy az emberek mit látnak, ha valami nagy izgalom vagy idegfeszültség lesz úrrá rajtuk. Mi az, amit látnak - és még érdekesebb, hogy mit nem látnak.
A pletyka gyakran tanulságos és hasznos.
A hölgyeknek, legyenek bármilyen elragadók, megvan az a hátrányuk, hogy elvonják az elme figyelmét az ételről.
Mindenki ostoba, aki nem ragadja meg a kínálkozó lehetőséget.
A szerelmi csalódás gyakran a fiatal lányok javára válik. Komolyabban veszik tőle az életet.
Megesett már, hogy beleharapott egy szép, piros almába és a magház mellől egy undorító féreg nézett vissza? Sok ilyen ember van manapság. Azt kell hogy mondjam, egyre több.
A gyilkosok nagyon is hasonlítanak a hétköznapi emberekhez, és úgy is viselkednek. Kedvesek, csendesek, jó modorúak, és gyakran igen értelmesek.
Egy rémült, ideges ember könnyen a kétségbeesésbe hajszolható. Ha sarokba szorítják, patkány módjára viselkedik.
Ha valaki titokra gyanakszik, mi sem egyszerűbb a gyanú megerősítésénél.
- Bár a részletek eltérhetnek, a lényeg ugyanaz. Bármily furcsának tűnjék is, a bűnöző mindig így árulja el magát. - Az ember minden eredetiséget nélkülöző állat.
Milyen nehéz is az orvos élete! (...) Mindig ki van téve a zsarolásnak. A legártatlanabb ügyeknek is olykor botrányszaguk van. A rossznak még az árnyékát is kerülnie kell egy orvosnak, vagyis állandóan résen kell lennie.
Egy orvosnak mindig figyelnie kell a betegeit, az arckifejezésüket, az arcszínüket, lélegzetvételük gyorsaságát, nyugtalanságuk legkisebb jelét - egy orvos mindezt automatikusan észreveszi, anélkül, hogy tudatában volna az észlelésnek.
Az emlékezet csodás ajándék. Segítségével a múlt sosem válik múlttá.
Hát megtudhatja bárki az igazat bármiről is?!
Soha életemben nem voltam lágyszívű vagy könyörületes, de úgy hiszem, a korral együtt kialakulnak az ilyesfajta tulajdonságok.
- Drága barátom, az ember mindig kiadja magát, hacsak meg nem fogadja, hogy egész életében csukva tartja a száját. A beszéd a leghatásosabb leleplezés. - Még akkor is, ha valaki hazudik? (...) - Igen, madame, mert nyomban tudni lehet, miféle az a hazugság.
A hazugság nem mindig a bűntudat jele (...). Vannak született hazudozók is.
Némelyeknek megadatik az a különös képesség, hogy kifürkésszék mások legrejtettebb titkait is.
A háborúban nincs helye magánjellegű ítéletnek.
Ha az emberben egyszer kialakult az a kényszerképzet, hogy csak ő tudja, ki élhet és ki nem, félúton van afelé, hogy a lehető legveszélyesebb gyilkos váljék belőle, arrogáns bűnöző, aki nem a haszonért, hanem az elvért gyilkol.
Az élet bonyolult dolog (...). Végtelen bátorság és sok kitartás kell hozzá. És a végén az ember mégis felteszi a kérdést: "megérte"?
A hallgatásnak nincs semmi értelme. A dolgok attól nem változnak meg, hogy beszélünk róla vagy nem.
A férfiak (...) nem tesznek szívességeket ok nélkül... puszta kedvességből...
Szóval gondolkodik, mi? Nem is olyan rossz elfoglaltság. Manapság mindenki csak ide-oda szaladgál. Ha az emberek nyugton ülnének, és elgondolkodnának egy kicsit, mielőtt cselekszenek, sokkal kisebb volna a zűrzavar.
- Azt hiszem, borzasztó veszélyesen kellene élni, már ha erre az embernek lehetősége adódik. De az élet, egészében véve, nagyon is ártalmatlan. - Azért vannak kivételes percek.
Az ember mindig veszélyben van: veszélyes a közlekedés, veszélyesek a bacilusok és még ezer dolog. Az ember meghalhat így is, úgy is. Mihelyt óvni kezdi magát, és a biztonságát tartja a legfontosabb szempontnak, akár meg is halhat, szerintem legalábbis.
Ami azt illeti, egy cseppet sem érdekel a hitelesség. Ugyan ki pontos? Manapság például senki. Ha egy újságíró azt írja, hogy egy gyönyörű, huszonkét éves lány kinyitotta a gázcsapot, miután hosszasan nézte a tengert, majd búcsúzóul megcsókolta Bob nevű labrador kutyáját - és ezzel szemben kiderül, hogy a lány huszonhat éves volt, szobája nem is a tengerre nézett, a kutya pedig terrier volt, és Bonnie névre hallgatott, ugyan kit háborítana ez fel?
Elterjedt az a nézet, mely szerint a detektívhistóriák leginkább a lóversenyre emlékeztetnek, ahol sok az induló, az esélyes ló és lovas. "A pénzedért arra fogadsz, akire akarsz." A közmegegyezés szerint az ilyen történetben a favorit nem hasonlít ahhoz, akit a lóversenypályán annak tartanak, vagyis: lehet kívülálló személy is. Nézzük meg, kiről tételezhető fel a legkevésbé, hogy a tettet elkövette, s ezzel tíz közül kilenc esetben munkánk véget is ért.
Az a baj, hogy manapság voltaképpen minden illegális, amit tesz az ember - ezért van örökösen bűntudata.