Agatha Christie

- Kedvesem, te soha nem várod türelmetlenül, hogy történjen valami? Megan átgondolta a kérdést, aztán válaszolt: - Nem. Miért várnám? Semmit nem szabad türelmetlenül várni. Úgysem történik semmi.

Milyen különös, hogy egy lány, amíg nem szólal meg, fel tudja kavarni az ember legmélyebb érzelmeit, de abban a pillanatban, amikor megszólal, a varázs úgy eltűnik, mintha soha nem is létezett volna. Igaz, megtörtént már ennek az ellenkezője is.

Érdekes, nem? Vannak olyanok, akiknek csodálatos a külsejük, de még sincs vonzerejük.

Soha nem tudtam elfogadni azt az egyszerű magyarázatot, hogy az oktatás a gyógyír minden bajra.

Egy vak ember is szíven találhat valakit puszta véletlenből.

Mindenkinek az életében vannak olyan fejezetek, amelyekről az ember reméli, hogy sohasem tudódnak ki.

Előbb vagy utóbb a vaktában lövöldöző is célba talál.

Semmi sem fogható a munkához, sem a nők, sem a férfiak esetében. Az egyetlen megbocsáthatatlan bűn a tétlenség.

A közönséges kíváncsiság erősebb, mint a félénkség.

Nemkívánatos vagyok, és nagyon is jól tudom, miért. Anya cseppet sem szeret. Azt hiszem, apámra emlékeztetem, aki durva volt vele, és elég kegyetlen is, amint hallom. Csakhogy az anyák nem mondják, hogy nem akarják a gyerekeiket, és nem küldhetik el őket. Nem is ehetik meg. A macskák megeszik azokat a kiscicákat, akiket nem szeretnek. Szerintem ez borzasztóan ésszerű. Se gond, se vesződés. De az ember-anyáknak meg kell tartaniuk, és gondozniuk kell a gyermekeiket.

Örök érvényű tanításokról prédikálni és kiszolgáltatni a szentségeket. Ez a lelkész feladata, de ha egyáltalán megházasodhatnak a lelkészek, akkor azt hiszem, a feleség feladata, hogy ismerje az emberek érzéseit és gondolatait akkor is, ha nem tud velük mit kezdeni.

Az a belső, vészterhes boldogtalanság... olyan, mint egy vérmérgezéses kar, fekete és dagadt. Le kell vágni, hogy a méreg kárt ne okozzon.

Egy férfi nem engedheti meg, hogy egy nő bolonddá tegye. Az az ő dolga, ha ez mégis megtörténik.

Egy dolgot biztosan el lehet mondani a nevelőnőkről: hozzá vannak szokva, hogy azt teszik, amit mondanak nekik. Nem az ő feladatuk, hogy a dolgokat megokolják.

Mennyit tudunk? Sokkal többet, legalábbis szerintem, mint amennyiről felismertük, hogy tudjuk. De nem vagyunk képesek áttörni ehhez a tudatalatti tudáshoz. Létezik, de nem érhetjük el.

Ha nem lennék fiatal és meglehetősen csinos, és nem tudnám jól érezni magam, ha - hogy is mondjam? - rácsok mögött lennék, és az embereket figyelném, hogyan élvezik az életet, sötét, gonosz érzés uralkodna el bennem, és fájdalmat okozni és kínozni akarnék... talán még pusztítani is.

Bele kell élned magad az embernek a helyzetébe, tudnod kell, hogyan érez, és mit miért tesz, és akkor... akkor talán azt is tudod majd, mit fog tenni.

A gyilkosság természetesen nem tartozik egy orvos mindennapos esetei közé, de a hivatása magában hordja a szenvedéssel, az emberi lét rossz oldalával és a halál tényével való találkozást is.

Tudja, milyenek a férfiak! Ha egy lány állandóan ott van, kényelmessé teszi az életét, gondoskodik róla és nyilvánvalóan rajong a gyerekekért... nos, előbb vagy utóbb a hálójába kerül.

- Nem csináltam semmit! - A nők mindig ezt mondják.

Minden férfinak van saját módszere a női nem meghódítására.

Különös, ahogy a régi hiedelmek fennmaradnak. (...) A korai keresztény időkben a helyi babonákat bölcsen egybeolvasztották a keresztény doktrínákkal, így a kellemetlenebb sajátosságokat fokozatosan eltávolították.

Szeretek éjszaka sétálni. Senki nem állít meg, és nem mond ostoba dolgokat, és szeretem a csillagokat is. A dolgoknak jobb illatuk van, és a mindennapos dolgok rejtélyesnek látszanak.

Nem tudom, általában milyen érzései vannak egy férfinak, aki leánykérőbe indul. Úgy képzelem, a torka száraz, a gallérja túl szűknek tűnik, és sajnálatra méltóan ideges. Én egyáltalán nem így éreztem. Jó ötletnek tartottam, és amilyen hamar csak lehetett, meg akartam valósítani. Semmi különösebb okát nem láttam annak, hogy zavarba jöjjek.

Csodálatos, hogy a saját szépségének tudata mit tesz egy lánnyal.

- Gyűlölni jobban tudok, mint szeretni. (...) - A gyűlölet nem tart sokáig. A szeretet igen. - Ez igaz? - Én ebben hiszek.

Érdekes, hogy egy szelíd, kíváncsi kis vénkisasszony hatására milyen bolondnak tudja magát érezni egy férfi!

Egyes lányok, akiknek pedig van eszük is, hajlamosak arra, hogy idiótákká váljanak, nem igaz?

A dolgok sohasem akkor történnek, amikor várunk rájuk.

Nem hiszem, hogy van annál szomorúbb látvány, mint a kor pusztító munkája egy emberen.