Agatha Christie

Azt hiszem, maga azok közé tartozik, akik inkább szembenéznek az igazsággal, mint hogy hamis mennyországban éljenek.

Az embernek mindig reménykednie kell. Ez az élet legnagyobb ajándéka. A remény. Én mindig is reménykedtem.

Tudod, én rájöttem, hogy a kertészeket kemény fából faragták. Az igazán jó kertészek nyolcvanéves korukra érnek be. Ha egy erős, izmos, harmincöt év körüli fiatalemberbe botlasz, aki állítólag mindig kertész akart lenni, majdnem biztos, hogy egy cseppet sem alkalmas a feladatra. Csak arra hajlandó, hogy összesepergesse az avart, és ha valami komolyabb feladattal, munkával bíznád meg, azonnal kész a kifogás, hogy annak még nem jött el a szezonja. S mivel az ember, én legalábbis így vagyok vele, soha nem tudja biztosan, minek mikor van a szezonja, biztos, hogy ezek az állítólagos kertészek járnak jól.

Tudja, vannak dolgok, amiket az ember nem felejt el. Mindegy, milyen régen történt, valami felvillantja az emberben az emléket, és máris kristálytisztán áll előtte a múlt, ahogy volt.

Micsoda nagyszerű dolog, amikor az ember kitalál mindenfélét, és komolyan hisz is benne.

Az árulók rendszerint a legmegbízhatóbb emberek közül kerülnek ki. Akikre soha senki nem gyanakodna.

Az idősebb hölgyek gyakran nagyon értékes információk birtokában vannak. Az idősebb hölgyek, és az öt év alatti gyerekek. Az igazságot időnként éppen azoktól tudjuk meg, akiktől a legkevésbé várnánk.

Rengeteg dolog igaz, csak egyszerűen képtelen vagyok elhinni őket.

Egy bizonyos kor után, ha azt sikerül elérni, gyakorlatilag örökké elélsz.

Milyen remek dolog (...), hogy az ember különféle dolgokat ehet reggelire. Hosszú ideig csak kávét és vagy narancslevet, vagy grapefruitlét reggelizett. Ez remek dolog mindaddig, amíg az ember a kilóit figyeli, s imigyen megoldja a súlyfeleslegével kapcsolatos problémáit, a bőséges reggeli élményétől azonban megfosztja magát.

Az ember örökösen a régi cimborákról fecseg, hogy mi történt velük. És kiderül, hogy vagy meghaltak, ami rettenetesen meglep, mert eszedbe sem jut, hogy ők is halandók, vagy még nem haltak meg, amitől még jobban meglepődsz. Bonyolult ez a világ.

- Csak tudni szeretnék a tényeket. Egyszerűen csak tudni. Ilyen az emberi természet. Ezért fedezünk fel dolgokat. Ezért repülünk a Holdra, ezért szállunk le a tengerek mélyébe, ezért akarjuk, hogy az Északi-tenger természetes gázai lássanak el bennünket oxigénnel, ne pedig az erdő fái, növényei. Örökösen kutatunk. Puszta kíváncsiságból. Kíváncsiság nélkül olyanok lennénk, mint a teknősbéka. Nagyon kényelmes életet él. Télen alszik, nyáron él. Nem érdekes, de nagyon békés. Másrészről viszont... - Másrészről az ember a mongúzhoz hasonlít.

Vannak, akik a csúcsra másznak, vannak, akiket feltuszkolnak.

Ha valami a régmúltban történt, még nem jelenti azt, hogy nincs köze a mához. Megmagyarázhat bizonyos dolgokat.

Az emberek annyi mindenről hallanak (...) és soha nem tudhatod, hogy mit értettek félre. Már úgy értem, hogy tényleg azt hallották-e, amiről beszélnek. Vagy egyáltalán, hogy az igazat hallották-e.

A gyerekeknek nem a pénz számít. Egy darab ócska madzaggal is remekül el tudnak játszani. Egy kitömött, gombszemű rongymackó is a kedvencük lehet. A gyerekek a maguk módján viszonyulnak a játékokhoz.

A múlt nem maradt hatástalan. A következményei érezhetőek.

Én már semmit nem tartok elképzelhetetlennek. (...) Ennyit legalább megtanultam. A valóságban minden megeshet. A leghihetetlenebb dolgokról kiderül, hogy létező veszedelem.

- Tudod, most, hogy érett korba léptél, félek, hogy veszedelmes gondolataid támadnak szép, segítőkész társnőkkel kapcsolatban. - Nem tudod te megbecsülni a hűséges férjedet (...). - A barátnőim mind azon a véleményen vannak, hogy egy férjnél soha nem lehet tudni. - Akkor rossz barátnőket választottál.

Azt hisszük, hogy már nem érhet bennünket meglepetés, hisz` annyi mindenen mentünk keresztül, háborúk, forradalmak, békekötések, kormányválságok és új kormányok. Pedig ostobák vagyunk. Mit tudunk a környezetszennyezésről? Az ismeretlen gázok hatásáról? A kémikusoknak is vannak titkaik, a haditengerészetnek is, a hadseregnek, a légierőnek, mindenkinek. És ezek nem csak a ma titkai. A múltban is voltak hadifejlesztések, amiket ezért vagy azért félbe hagytak, s most esetleg újra elővették őket.

- Azt akarod mondani, hogy ami elmúlt, elmúlt, és hajdan történteknek semmi köze a mához? De bizony van! (...) Olyan furcsa módon kapcsolódnak össze a dolgok, ahogyan közönséges halandó nem is gondolná! - Azaz valami azért történik meg most, mert valami más megtörtént a múltban? - Valahogy így. Láncreakció. Ok-okozati kapcsolat. Olyan, akár a gyöngyfüzér. Gyöngyszem, láncszemek, aztán megint egy gyöngyszem.

Az ember nem törölheti el a múltját. Akkor sem, ha jó, akkor sem, ha rossz (...), nem felejtődik el sem az, ha bűnöző valaki, sem az, ha hős.

Hogyha az emberek összefognak, elképesztő, hogy mi mindent elérhetnek. És sok mindenre rá tudnak venni másokat is.

Mindent tudunk, de nem mindig áruljuk el, hogy mi az, amit tudunk.

- Mi köze a múltnak a jelenhez? - Az ember azt hinné, semmi. De mindig marad hátra valami, ami nem feltétlenül kellemes.

Nehéz megállapítani. Mármint hogy ki az ellenség, és ki a barát. És sokszor, mire kiderül, már késő.

Csodálatos állat a ló (...), soha nem lehet tudni, mit fog csinálni a következő pillanatban. Így van ez már a trójai faló óta.

Tudja, imádni való dolog a pénz. Nem egyszerűen a gazdagságról beszélek, hogy például egy nagyobb házat vehessen magának az ember, vagy még egy Rolls Royce-ot. Arról van szó, amikor a pénzt magáért a pénzért csinálják, és ezzel a pénzzel akarják eltüntetni a régi elképzelést, hitet. A becsületbe, tisztességbe vetett, a tisztes kereskedelembe vetett hitet. Nem egyenlőségre van szükség. Az kell, hogy egy erős segítse a gyengét, a gazdag a szegényt. Azt kellene elérni, hogy a tisztességes, becsületes emberekre felnézzenek. Pénz! Minden a pénzre vezethető vissza.

A múltban voltak okos és tehetséges emberek, akik az eszükkel és tehetségükkel sok pénzt csináltak. Sokszor titokban működtek, és ezeket kell felderítenünk. Tudnunk kell, kiknek adták tovább a titkot, és kik irányítják ma a világot.

Semmi elviselhetetlenebbet nem tudok elképzelni, mint amikor valakit meglátogatnak a sajnálkozó és saját problémáikkal teli ismerősök.