Friedrich Wilhelm Nietzsche (Röcken, Német Szövetség, 1844. október 15. – Weimar, Német Birodalom, 1900. augusztus 25.) német klasszika-filológus, egyetemi tanár, filozófus, (aforisztikus stílusban alkotó) költő, zeneszerző.
A "tudomány szigorával" úgy áll a helyzet, akár a legeslegjobb társaság formaságaival és udvariasságával - vagyis elrémíti a beavatatlant. De aki megszokta, nem is tud máshol élni, csak ebben a világos, átlátszó, erős, erősen elektromos töltésű levegőben.
A filozófusok között semmi sem ritkább az intellektuális becsületességnél: ők talán ennek épp homlokegyenest az ellenkezőjét mondják - sőt talán még el is hiszik maguknak, amit mondanak. Ám egész művük azt hozza magával, hogy csak bizonyos igazságokat engednek meg; tudják, mit kell bizonyítaniuk; filozófusokként majdhogynem arról ismerik föl egymást, hogy ezen "igazságokkal" kapcsolatban egyetértenek.
Valamely illúzió szétrombolásából még nem lesz igazság, legfeljebb tudatlanságunk fokozódik csupán, "üres terünk" tágul, "sivatagunk" területe gyarapszik.
A művész semmiféle valóságot nem tud elviselni, félrenéz, visszapillant: legjobb meggyőződése, hogy minden dolog igazi értéke az az árnyékszerű maradvány, amelyet színből, formából, hangból, gondolatból nyer, hisz abban, hogy minél inkább finomít, légiesít, eszményít egy dolgot vagy egy embert, ezek annál értékesebbek lesznek: minél kevésbé reális valami, annál értékesebb. Ez platonizmus.
Valamely dolog tulajdonságai egyéb "dolgokra" gyakorolt hatások: ha az egyéb "dolgoktól" eltekintünk, akkor a dolognak nincsenek tulajdonságai, azaz nincs dolog egyéb dolgok nélkül.
