Friedrich Nietzsche

Az a keresztény döntés, amely a világot csúfnak és rossznak találta, tette csúffá és rosszá a világot.

Időnkint meg kell pihennünk önmagunktól, úgy, hogy távolról és föntről nézünk magunkra, művészi távlatból, nevetünk vagy sírunk magunkon: föl kell fedeznünk a hőst és éppígy a bolondot is, aki megismerő szenvedélyünkben bujkál, hébe-hóba örülnünk kell balgaságunknak, hogy tovább örvendezhessünk bölcsességünkön!

Az, akinek nem volt jó apja, teremt magának egyet.

A szabadság hajlandóság arra, hogy másokért felelősséget vállaljunk.

Csak a leghatalomvágyóbb emberek érezhetnek gyönyört a hatal­mukkal ellenszegülőt megpecsételve: csak azok, akik számára már azoknak a látása is terhes és bosszantó, akik már a hatal­mukban vannak.

A jó emberek minden időben azok, akik a régi gondolkodást művelik és gyümölcsöztetik, mint a szellem szántóvetői.

Ha (...) csökkenteni vagy elnyomni akarjátok az emberek fájdalomérzékenységét, akkor bizony csökkenteni kell az emberek örömre való képességét is.

Talán semmi sem különbözteti meg jobban az embereket és a korszakokat egymástól, mint nyo­morúságuk ismeretének különböző foka: mégpedig mind a lé­lek, mind pedig a test nélkülözéséé.

Egyénekben ritka az őrültség; de csoportokban, pártokban, nemzetekben és korszakokban: szabály.

A boldogtalan házasságokból nem a szerelem, hanem a barátság hiányzik.

Az igazságok illúziók, amelyekről elfelejtettük, hogy illúziók.

A művészet célszerűsége elleni küzdelem mindig a művészet moralizáló tendenciája elleni küzdelem.

Aki a kezdeteket keresi, rákká válik. A történész hátrafelé néz; végül hátrafelé is hisz.

A felejtés létezése sohasem nyert bizonyítást: csak annyit tudunk, hogy vannak dolgok, amelyek nem jutnak eszünkbe, amikor fel akarjuk idézni őket.

Aki előtt csillogunk, azt szívesen tekintjük napnak.

Néhány ember csak a saját halála után születik meg.

Az embernek káosz kell a bensőjébe, hogy egy táncoló csillagot szülhessen.

Kötél az ember, kötél állat és az embert fölülmúló ember között - szakadék felett feszülő kötél. Veszélyes átkelés az ember, veszélyes úton-levés, veszélyes visszatekintés, veszélyes borzongás és megtorpanás.

Az egyenlőség tana! Nincs ennél mérgezőbb méreg: mert látszólag az igazságosságról prédikál, miközben nem más, mint az igazságosság vége... "Egyenlőt az egyenlőnek, a különbözőnek különbözősége mértéke szerint" - ez lenne az igazságosság igaz beszéde: és, ami ebből következik, "a különbözőt soha ne tedd egyenlővé".

A nagy emberek, akárcsak a nagy korszakok, robbanóanyagok, melyekben roppant erő gyülemlett fel; történeti és fiziológiai előfeltétele ennek az, hogy hosszú ideig gyűlt, halmozódott, takarékoskodott és megőrződött számukra az erő - és nem robbant. Óriássá nőtt a feszültség a tömegben, elegendő hát egy véletlen inger, hogy világra szólítsa a "zsenit", a "tettet", a nagy sorsot.

Végzetes, ha az embert ösztöneire bízzák egy olyan korban, mint a mai. Ezek az ösztönök ellentmondanak, zavarják, megsemmisítik egymást.

A szabad ember harcos. - Mi szerint mérettetik az egyén és a népek szabadsága? A leküzdendő ellenállás és a fáradozás szerint, aminek az az ára, hogy felül maradjunk.

Egy dolog értékét néha nem az határozza meg, amit elérünk vele, hanem az, amit fizetünk érte - amennyibe kerül.

Bármennyire fertőző is a pesszimizmus, csak úgy mellékesen szólva, egészében nem súlyosbítja egy kor, egy nemzedék betegségét: csupán kifejezi azt. Úgy kapja el az ember, mint a kolerát: eleve betegesnek kell lenni hozzá.

Büszkén meghalni, amikor már nem tudunk büszkén élni. Szabadon, megfelelő időben választani a halált, derűsen, örömmel, gyermekek és tanúk körében: amikor lehetséges még a valódi búcsú, amikor jelen van még az, aki búcsúzik.

A beteg a társadalom élősködője. Bizonyos állapotban tisztességtelen tovább élni.

Átélni csak azért, mert átélni akarunk - nem tanácsos. Az élményben nem szabad önmagunkra nézni, mert minden pillantás "gonosz pillantássá" válik.

Mindenütt, ahol felelősséget keresnek, a büntetés- és bíráskodás-akarás az, ami keres.

Egy ismeretlen dolog ismertre való visszavezetése megkönnyít, megnyugtat, kielégít, ezenkívül a hatalom érzését kelti. Az ismeretlen veszélyt, nyugtalanságot, gondot okoz, - az (...) ösztön arra törekszik, hogy megszüntesse ezeket a kínos állapotokat. Első alapelv: bármilyen magyarázat jobb a semminél.

Minden vallás és morál alapján ez az általános formula képezi: "Tedd ezt és azt, hagyd el ezt és azt - és boldog leszel! Máskülönben..." Minden morál, minden vallás ez az imperatívusz - én ezt az ész nagy, eredendő bűnének, halhatatlan esztelenségnek hívom. Az én számban ez a megfogalmazás a fordítottjává alakul (...): egy sikerült, "boldog" embernek meg kell tennie bizonyos cselekedeteket, és ösztönösen tartózkodik más cselekedetektől.