Émile Zola

A marakodó szocialista szekták közös bűne a munka önkényes megszervezése; szolgaságba hajtják az egyént a közösség hasznára.

A haladás csak összeütközések és harcok eredménye, a világot csak az ellentétes erők küzdelme hozta létre.

Csak a tudomány forradalmár, a tudomány elegendő lesz, hogy ne csak az igazságot, de igazságosságot is teremtsen, ha ugyan az igazságosság lehetséges ezen a földön.

A nap az egyetlen igazság, az mindenkiért lángol az égen, szegénynek és gazdagnak ugyanazzal a mozdulattal adja pompáját, fényét, melegét, minden életnek forrását.

Az illúzió szomjúságára, az örök vigasz vágyának dús burjánzására, (...) csupán valami nagy fájdalom lehet a magyarázat.

Semmi nem rázza úgy fel a lelket, mint a szenvedés.

Ő, ha szeret egy férfit, nem a hancúrozásra gondol, csak arról ábrándozik, hogy mindig együtt maradnak, s boldogan élnek.

A rossz társaság olyan, mint a bunkócsapás: betöri az ember koponyáját.

A férfiak gyakran egyetlen éjszakáért nősülnek: az elsőért; csakhogy az elsőt követi a többi, és jönnek a nappalok vég nélkül, és jön az egész élet, ők pedig addigra már réges-régen beleuntak...

Akárhogy szeretünk is valakit, csak teher az, ha meghalt; sőt, minél jobban ragaszkodtunk hozzá, annál jobban szeretnénk megszabadulni tőle.

Ó, csupa szív emberek! Készséges szomszédok! Zörgess csak be hozzájuk egy kis parázsért, egy csipet sóért, egy korsó vízért, biztos lehetsz benne, hogy becsapják az ajtót az orrod előtt. De a nyelvük álnok, mint a viperáé. Ha felebarátjuk segítségre szorul, ők nem elegyednek más dolgába, de ha veszett eb módjára bele kell marni valakibe, akkor bezzeg napestig rajta rágódnak.

Mindenhez hozzászokhat az ember, de sajnos az evésről nem tud leszokni.

Utálata olyan mértékben nőtt iránta, amilyen mértékben szenvedélye a másik iránt, akire vágyva vágyott.

Nem, nem! Csak a halál jó. Nem élhet ebben a tenger vérben, kitépett szívével, megátkozottan az egyetlen férfitól, akire vágyott, s aki a másé. Most már, hogy van hozzá ereje, meg kell halnia.

A legyőzhetetlen álmosság mélyéről, mely lassan erőt vett rajta, újra feltámadt benne az élet szeretete, a boldogság vágya, az utolsó ábránd, hogy még ő is boldog lehet.

Lehet ölni felindulás nélkül, és utána megy tovább az élet.

Az emberi lélekben mélyen gyökerezik a tévelygés; nincs hősibb feladat, mint akár csak a legparányibb igazságot is diadalra vinni.

Nem akarok fájdalmat okozni neked, de valld be, hogy a diplomáid nem elégítették ki egyetlen vágyadat sem... (...) Igaz, pénzt keresni még nem minden. De ha választanom kell a szabad pályákat elözönlő, tudománykodó szegény ördögök között, akik csak nyelik az éhkoppot, vagy a gyakorlati szellemű fiúk között, akik fölvértezve vágnak neki az életnek, és alaposan ismerik a mesterségüket, szavamra, én habozás nélkül ezeknek a pártjára állok amazokkal szemben, és úgy találom, hogy ezek a fickók jól megértették a kor szavát.

A cselekvés magában hordja a jutalmát. Cselekedni, teremteni, harcolni a körülményekkel, legyőzni őket vagy elbukni miattuk, ebben van az ember minden öröme és egészsége.

Inkább a szenvedélytől haljak meg, mint az unalomtól...

Miért lenne a pénz hibás minden szennyért, melyet okoz?

Ha valaki jó anya, mindent meg lehet bocsátani neki.

A lányféle olyan, mint a galagonya: ha virágba borul, mindent megtett.