Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Aki két nyulat hajt, egyet sem fog.

A halálraítélt egy órával a kivégzése előtt mindig azt mondja vagy gondolja, hogy ha valahol egy magas sziklatetőn kellene élnie, olyan kicsi helyen, hogy éppen csak meg tud állni, és körös-körül szakadék van, tenger, örök sötétség, magányosság, örökös vihar; ha ott, azon az arasznyi helyen kellene állva töltenie egy életet, ezer évet, egész örökkévalóságot, még az is jobb, mint meghalni most mindjárt. Csak élni... élni... élni... Akárhogyan is, de élni!

A királyné, aki harisnyáját javította a börtönben (...), bizonyosan igazán királynői volt, talán még inkább, mint a díszes ünnepségeken.

Teljesen kiegyensúlyozott ember alig van, ez kétségtelen, sok tízezer, vagy talán százezer között egy ha akad, és az is elég gyenge példány...

Ha elérsz a határig, és nem léped át, boldogtalan leszel, de ha átlépnéd, talán még boldogtalanabb lennél.

Az okos magatartáshoz a puszta ész nem elég.

Csak a társadalmi rendet kell (...) egészségessé tenni, és egyszerűen eltűnik a bűn, mert hiszen nem lesz mi ellen tiltakozni, és egy csapásra igaz emberré válik mindenki.

Igen figyelemre méltó, hogy az emberiség jótevői, előrevivői nagyrészt félelmetes vérontók voltak.

A nagy tömeg, a nyersanyag arra való a világon, hogy végül valamiféle erőfeszítés, bizonyos, eddig még megfejtetlen folyamat, a különböző fajták és féleségek keresztezése útján nagy nekifeszüléssel létrehozzon ezerből legalább egy félig-meddig önálló egyéniséget.

Akinek van lelkiismerete, szenvedjen, ha elismeri, hogy vétett.

Az igazi uralkodó, akinek mindent szabad, lerombolja Toluont, mészárlást rendez Párizsban, egy hadsereget Egyiptomban felejt, félmillió embert feláldoz a moszkvai hadjáratban, és Vilnában egy szójátékkal elintézi az egészet! Őt igen, őt piedesztálra emelik a halála után... tehát mindent szabad volt neki! Nem, az ilyen ember nyilván nem húsból-vérből van, hanem bronzból!

Én is elfogadom, hogy kísérteteket csak a betegek látnak, de ez mindössze annyit bizonyít, hogy másnak, mint betegnek nem jelenhetnek meg, és nem azt, hogy kísértetek egyáltalában nincsenek.

Mindig úgy képzeljük az örökkévalóságot, hogy az valami eszme, ésszel fel nem érhető, és óriási nagy, óriási!

Mindennek van határa, és ezt veszedelmes átlépni, mert ha egyszer átléptük, nincs visszatérés.

Bántja az embert a lelke, annyira, hogy aludni se hagyja.

Minden nemes, ami az emberiségnek hasznos.

Szenvedj te is, úgy könnyebb lesz nekem!

Mi öröm is van abban, hogy az ember egész életében csak úgy elmegy minden mellett, semmiből ki nem veszi a részét?

És most már azt is tudom, hogy aki okosabb és elszántabb, az uralkodik rajtuk! Aki mindent mer, annak van igaza előttük! Aki mindent félrerúg, az a törvényhozójuk, aki a legtöbbet mer, annak az igaza a legerősebb. Így volt öröktől fogva, és így lesz mindig!

A hatalom csak annak a kezébe kerülhet, aki le mer hajolni érte és felragadja. Csak ez a fontos, csak ez az egy a fontos: merni kell!

Van úgy, hogy valaki egy haramia karmai között halálos rémületben van félóra hosszat, de mikor torkára teszik a kést, megszűnik a félelme.

Ahol ketten jól megvannak, oda harmadik ne dugja az orrát.

Vért ontanak és ontottak, mióta a világ világ, ömlött, mint a zuhatag, pezsgő, és aki ontotta, azt megkoszorúzták a capitoliumon, és később az emberiség jótevőjének nevezték.

Ami nem sikerült, azt mindig ostobaságnak látjuk!

Bizonyos emberekről csak úgy ítélhetünk igazságosan, ha félretesszük az előítéleteket, és függetlenítjük magunkat a mindennapi környezetünkben megszokott emberektől és dolgoktól.

Vannak furcsa barátságok: a két barát szüntelenül marakodik, egész életükben így élnek, de elválni mégsem tudnak.

Mi fej nélkül se tudunk elrendezni semmit, jóllehet a fejünk akadályoz a legjobban, hogy bármit is megértsünk.

Mi lehet ostobább, mint egy ostoba, jólelkű asszony?

Ötven esztendő még nem a vége, hanem a fele az életnek.

Ha le akarod győzni a világot, győzd le magad!