Anton Pavlovics Csehov

A férfilogika sohasem tudja legyőzni az asszonyit.

Bizony, nehéz rejtvény valamennyi asszony.

Asszonnyal még jobban esik a beszéd. Ostobának ostoba az asszonynép, de a második szóra már megered a könnye.

Minden szomorkodás és töprengés hívságos dolog.

Amikor az ember eltörődött és aludni kíván, úgy tűnik fel neki, hogy a természet is ugyanolyan állapotban van.

Egy fejlett értelmű embernek feltétlenül kell hogy legyen esztétikai érzéke.

Egy rossz tanító sokkal kevesebb kárt okoz az iskolában, mint egy rossz pap.

Előbb jó papról kell gondoskodni, csak azután az iskoláról!

A tolvajok mindig is ügyesebbek, fürgébbek voltak, mint az őrök.

Az esti csöndben, mikor az ember csak a homályos ablakot látja, mely mögött lassan-lassan álomba merül a természet, a külső világ, mikor csak idegen kutyák rekedt ugatását és idegenek harmonikájának gyönge nyöszörgését hallja, nehéz másra gondolnia, mint távoli, meghitt fészkére. Aki már volt zarándokúton, akit a szükség, a kényszer vagy a sors szeszélye elszakított otthonától, övéitől, az tudja, milyen hosszú és fárasztó szokott lenni a csöndes falusi est idegen tájakon.

A szó nem veréb, ha elröpült, többé nem lehet megfogni.

Az asszonyi tekintetet semmi se kerüli el, akár a vércséét. Az asszonyok éles szeműek.

Az áldott állapotban levő asszonyok szeretnek szeszélyeskedni, és általában sötét gondolatokkal foglalkozni.

Fiatalasszonyok nem szoktak egyhamar megbocsátani.

A bölcs meg a tudományos gondolatok mindig elveszik az étvágyat.

A kivégzés azonnal öl, az életfogytiglani börtön pedig lassan.

Az állam nem isten. Nincs joga elvenni az életet, amelyet visszaadni még akkor sem állna módjában, ha akarná.

A halálbüntetés és az életfogytiglani börtön egyaránt erkölcstelen.

Az önként vállalt bebörtönöztetés sokkal nehezebben elviselhető, mint a kényszerű rabság. Az a tudat, hogy jogában és módjában áll bármely percben szabaddá lennie, megmérgezi a börtönben töltött idejének minden pillanatát.

A vágy a rabságban élők legnagyobb ellensége.

Nincs szomorúbb, mint jó bort inni, és senkit se látni.

A különböző korszakok és országok zsenijei különböző nyelveken beszélnek, de mindegyikükben egy és ugyanaz a láng lobog.

Az élet nem ismétlődik meg, vigyázni kell rá.

Az igazi öröm a megismerés, az örök élet pedig számtalan és kimeríthetetlen forrása a megismerésnek.

A zseni és az őrült rokon.

Csak a mindennapi emberek egészségesek és normálisak. Az ideges korra, a kimerültségre, elfajulásra s effélékre vonatkozó meggondolások csak azokat izgathatják, akik a valóságban keresik az élet célját, vagyis a nyájembereket.

Ha egészséges és normális akarsz lenni, állj be a csordába.

Minél magasabb valakinek elmebeli és erkölcsi színvonala, minél szabadabb, annál több örömet nyújt neki az élet.

A doktorok és a jóságos rokonok érik el végül is, hogy az emberiség elhülyül; a középszerűséget tartják zseninek, és a civilizáció tönkremegy.

Ha az idegek táncba fognak, legjobb orvosság ez ellen a munka.