Friedrich Nietzsche

A lehangoltak gyógyszere. - Már Pál is úgy vélekedett, hogy áldozatra van szükség annak érdekében, hogy Istennek a bűn miatti mélységes lehangoltsága megszűnjön: és a keresztények azóta nem szűntek önmaguk fölötti rosszkedvüket egy áldozaton kitölteni -, legyen ez a "világ", a "történelem", az érzelem, mások öröme vagy békés nyugalma, valami jónak mindenképpen meg kell halnia az ő bűneikért (ha csupán in effigie is)!

A test keresztény interpretátorai. - Bármi is származik a gyomorból, a belekből, a szívverésből, az idegekből, az epéből vagy az ondóból - a számunkra teljességgel ismeretlen gép minden rendellenességét, elerőtlenedését, túlzott ingerlékenységét, véletlenszerűségét - az olyan kereszténynek, mint Pascal, föltétlenül erkölcsi és vallási jelenségként kell felfognia, azzal a kérdéssel, hogy vajon Isten vagy ördög, jó vagy gonosz, üdvösség vagy kárhozat rejlik-e bennük! Ó, szerencsétlen interpretátor! Mennyire csűrnie-csavarnia kell rendszerét! Mennyire kell csűrnie-csavarnia önmagát, hogy igaza legyen!

Az "igazságért"! - "A kereszténység igazsága mellett szól a keresztények erényes életmódja, állhatatosságuk a szenvedésben, a szilárd hit, és mindenek előtt a sokasodás és a fejlődés minden baj ellenére" -, így beszéltek ti még ma is! Szánalmas ez! Tanuljátok hát meg, hogy mindez nem szól az igazság mellett, és az igazság ellen sem, hogy az igazságot másként bizonyítják, mint a szavahihetőséget, és az utóbbi egyáltalán nem érv az előbbi mellett!

A kereszténységben vadászösztön él mindazok iránt, akiket bármivel kétségbe lehet ejteni - az emberiségnek csak egy része hajlamos erre. A kereszténység a nyomukban van, állandóan leselkedik rájuk.

A szeretetben mindig van valamennyi őrület. De az őrületben is mindig van valamennyi ész.

A "hit" azt jelenti, hogy nem akarjuk tudni, mi az igaz.

A kereszténység mindent megtett a kör bezárása érdekében, és már a kételyt is bűnnek nyilvánította. Ész nélkül, mintegy a csoda erejével kell a hitbe vettetnünk és úgy úsznunk benne, mintha a legtisztább és legvilágosabb, legegyértelműbb elemben lubickolnánk: ha a szárazföldet kutatnánk tekintetünkkel, már a gondolat is, hogy esetleg nem csak úsznunk kellene, kétéltű természetünk legfinomabb jelentkezése - már önmagában is bűnnek számítana! Jegyezzük meg, hogy ekképp ki van zárva a hit megindoklása és az eredetén való minden gondolkodás, mert ez bűnös dolog. Vakságot akarnak, mámort és örök énekszót ama habok fölött, amelyekben az ész megfulladt!

Még mindig a legműveltebbek kiváltsága annak ismerete például, hogy az embernek idegrendszere van (nem pedig "lelke").

Ha életünknek megvan a "miértje", akkor majdnem minden "hogyanját" el tudjuk viselni.

Megszámlálhatatlan lény ment tönkre, akik másként gondolkodtak és döntöttek, mint ahogy most mi gondolkodunk.

Aki szörnyetegekkel harcol, ügyeljen, nehogy közben szörnyeteggé váljék.

Az asszonyok nagyon is köthetnek barátságot férfival; ám nem árt egy kis fizikai ellenszenv, ha őszintén ki akarnak tartani a barátság mellett.

Rabszolga vagy? Úgy nem lehetsz barát. Zsarnok vagy? Úgy nem lehetnek barátaid.

Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked.

A meggyőződések veszélyesebb ellenségei az igazságnak, mint a hazugságok.

Az érzékiség gyakran elsieti a szerelem növesztését, úgyhogy a gyökér gyenge marad, s könnyen kitéphető.

Sohase fojts vissza, ne hallgass el magad előtt semmit, ami a saját gondolatod ellenében gondolható!

A művészet nem az, hogy meg tudunk-e rendezni egy ünnepet, hanem, hogy találunk-e olyanokat, akik örülnek neki.

Az ember a legkegyetlenebb állat.

Egyik ember szülészt keres gondolatai számára, a másik valakit, akinek segíthet - így keletkezik a jó beszélgetés.

Mi a hagyomány? Felsőbbrendű tekintély, amelynek nem azért engedelmeskedünk, mert a számunkra hasznosat parancsolja ránk, hanem azért, mert parancsol.

A mester humanizmusához tartozik, hogy tanítványait óvja önmagától.

Nem a nyomor, nem a mohóság, hanem a hatalom szeretete az emberek démona.

A férfi boldogsága: "Én akarok!", a nő boldogsága: "Ő akar."

A szerelem vak, a barátság pedig behunyja a szemét.

A barátok hiánya irigységre vagy önteltségre utal. Néhány ember a barátait csak a szerencsés körülményeknek köszönheti, hogy nincs oka irigységre.

De az légyen becsületetek, hogy mindig jobban szeressetek, mint a hogy titeket szeretnek és sohse legyetek másodikok.

Az őrület kivétel az egyénben, de szabály a csoportokban.

Minden befejezettet megcsodálunk, minden leendőt lebecsülünk.

Az ingerek ingere, ez a felzaklató, változatos, veszélyes, komor és gyakran napfényben izzó lét! Élni - ez kaland, s bármilyen párton vagytok is, az életnek ez a jellege mindig megmarad!