Friedrich Nietzsche

Aki nem madár, az ne akarjon fészket rakni a szakadék tetején.

Minél magasabbra nő a fa fel az égbe, annál mélyebbre nyúlnak a gyökerei le a sárba.

Olyanok vagyunk, mint két hajó, amelyek a maguk útját járják, a saját céljukat követ­ve: utunk keresztezheti egymást és meg is ünnepeljük e talál­kozást, amint ezt valaha tettük -, és akkor a derék hajók nyu­godtan pihentek egymás mellett ugyanabban a kikötőben, ugyanazon a napfényben, olyan nyugodtan, mintha már a célnál lennének, mintha egy lett volna céljuk. Ám küldetésünk lebírhatatlan ereje ismét külön utakra űzött bennünket, különbö­ző tengerekre, más napfényre és talán sohasem látjuk viszont egymást - vagy talán látjuk még egymást, csak nem ismerünk egymásra: mert a különféle tengerek és a különböző napsüté­sek megváltoztattak minket!

A házasság intézménye makacsul fenntartja azt a hitet, hogy a szerelem, jóllehet szenvedély, mégis lehet tartós, sőt az egy életen át tartó szerelem szabályként állítható fel. E nemes hit (...) meglehetősen gyakorta és majdnem szabályszerűen megcáfoltatik.

Bízni az érzéseinkben azt jelenti, hogy jobban hallgatunk a nagyapánkra és a nagyanyánkra, meg az ő nagyszüleikre, mint a bennünk lakó istenekre: az eszünkre és a tapasztalatunkra.

Nem volna szabad megengedni, hogy a szerelem lelkiállapotában bárki életre szóló döntést hozzon.

Ez az asszony szép és okos: de mennyivel okosabbá vált volna, ha nem lenne szép!

Szokásos hangulatunk attól a hangulattól függ, amelyet ki tudunk alakítani környezetünkben.

Lemondani valamiről, ami a tulajdonunkban van, feladni birtoklása jogát - örömet okoz, ha nagy gazdagságra utal. Ebben áll a nagylelkűség.

A rászorulónak valamennyi vigasz közül egyik sem tesz olyan jót, mint a megállapítás, hogy az ő esetére nincs vigasz.

- Melyik a legerősebb gyógyszer? - A győzelem.

Barátok között a bizalom hiánya olyan hiba, amely jóvátehetetlen lesz, ha szóvá teszik.

Bizonyos erény birtoklásának mindaddig nem tulajdonítunk különösebb értéket, amíg ellenfelünkön nem figyeljük meg ezen erény tökéletes hiányát.

Ha a házasfelek nem élnének együtt, a jó házasságok gyakoribbak lennének.

Élesebben bírálunk egy gondolkodót, ha számunkra kellemetlen tételt állít fel; pedig ésszerűbb akkor tenni ezt, ha tétele számunkra kedvező.

Az igazi róka nem csupán azt a szőlőt nevezi savanyúnak, amelyet képes elérni, hanem a mások elől leszedett szőlőt is.

Csak azokat a kérdéseket halljuk meg, amelyekre képesek vagyunk választ találni.

Az igazi férfi két dolgot akar: játékot és veszélyt. Ezért akarja az asszonyt, legveszélyesebb játékszer gyanánt.

Rosszabb, ha hallgatunk; minden elhallgatott igazság méreggel telik.

Csaljanak meg inkább, mintsem hogy mindétig résen kelljen állanom a csalókkal szemben.

Ki túl soká kíméli magát, azt végül a kímélet betegíti meg.

Minden elmúlik, minden visszajön; így forog örökké a lét kereke.

A legnagyobbak szenvedélye a kockázat és a veszély keresése, s hogy magával a halállal kockázzanak.

Amiről az apa hallgat, a fia beszél, és gyakran úgy találom, hogy maga a fiú az apa felfedett titka.

A világ gonoszságára Istennek egyetlen mentsége van -, hogy nem létezik.

A remény a legrosszabb gonosz, mert elnyújtja az emberek szenvedését.

Az emberek a fényre törnek, de nem azért, hogy jobban lássanak, hanem hogy hatásosabban tündökölhessenek.

Minden sorsdöntő dolog a "csakazértis"-ből jön létre.

A sors azzal tüntet ki bennünket legjobban, ha megengedi, hogy egy ideig ellenségeink oldalán harcoljunk.

Csak kevesen hisznek teljesen önmagukban; - és e kevesek közül egyesek belülről kapják e hitet, afféle szükséges vakságként vagy szellemük részleges elsötétüléseként - (mit látnának, ha önmaguk mélyére tudnának pillantani!), míg másoknak e hitre szert kell tenniük: mindaz, ami jót, bátrat, derék dolgot csak művelnek, először érvként szolgál a bennük lakozó szkeptikus ellen: őt kell legyőzni, meggyőzni és ehhez szinte egy zsenire van szükség. Ők az önmagukkal elégedetlen, nagy emberek.