Friedrich Nietzsche

A szilárd hírnév valaha rendkívül hasznos volt: és mindenütt, ahol a társadalmon ma a csordaösztön uralkodik, még most is hasznos, sőt a legcélszerűbb, ha mindenki változatlannak mutatja jellemét és foglalatosságát - még akkor is, ha távolról sem ez az igazság.

A birtoklás vágya (...) a szerelemben érhető tetten leginkább: a szerelmes ember szerelme tárgyának kizárólagos birtoklására törekszik, lelke fölött éppen olyan föltétlen hatalomra vágyik, mint a teste fölött, azt kívánja, hogy szerelmének tárgya csak őt szeresse, a leghatalmasabbként és legkívánatosabbként akar lakni és uralkodni a másik lelkében.

A férfi és a nő egyaránt mást és mást ért a szerelem fogalmán - és mindkét nemnél a szerelem föltételei közé tartozik, hogy az egyik nem a másiktól nem ugyanazt az érzést várja, a szerelemnek nem ugyanazt a "fogalmát".

Zene nélkül tévedés volna az élet.

Az idealista javíthatatlan. Ha kipenderítik a mennyországból, eszményt kovácsol a poklából.

A művészet azért van, hogy ne pusztuljunk bele az igazságba.

Az igazság nem akkor talál legritkábban képviselőkre, mikor veszedelmes, hanem mikor unalmas kimondani.

Álmélkodik önmagán is (az ember), hogy nem tudja a feledést megtanulni, s mindegyre a múlton csügg: bármily messzire, bármily sebesen fusson is, a lánc vele fut.

Minden felnőttben egy játszani vágyó gyermek rejtőzik.

Ha magasra törtök, járjatok a magatok lábán! Ne vitessétek magatokat föl, ne üljetek idegen vállakra és fejekre!

Téged gyűlöllek leginkább, mivelhogy vonzol, de nem vagy elég erős, hogy egészen magadhoz ragadj.

Az emberekkel való közlekedés elrontja a jellemet, különösen, ha valakinek nincs.

Akinek van miért élnie, szinte minden hogyant ki tud bírni.

A művészet élettani feltétele a mámor, előidézésére pedig legjobb eszköz a ritmus.

A férfiak eddig úgy bántak az asszonyokkal, mintha valahonnan közéjük repült madarak volnának: valami finomat, törékenyt, meg vadat, valami csodás, édes lelkűt láttak benne, - ám olyasmit is, amit kalitkába kell csukni, nehogy elrepüljön.

Ha szakadékba nézel, a szakadék is visszanéz beléd.

A morális megítélés és elítélés a szellemileg korlátoltak bosszúkedvence azokon, akik kevésbé azok, ezenkívül egyfajta kárpótlás is azért, hogy a természet mostohán bánt velük, végül pedig alkalom arra, hogy szellemre tegyenek szert és kifinomultakká váljanak: - a gonoszság szellemivé tesz.

Az embernek ne legyen túl sok igaza, ha a nevetőket a maga oldalán akarja látni; valamennyire ne legyen igaza, ez hozzátartozik a jó ízléshez.

Jaj mindenkinek, ha egyszer a nőben lakozó "örök-unalmas" - oly gazdag benne! - előmerészkedhet! ha egyszer okosságát és művészetét, a bájosságát, a játékát, a gondelűzését, a megkönnyebbülését és a könnyen vevését, ha a kellemes vágyakra való rátermettségét egyszer alapjaiban kezdi elfelejteni!

Gyakran találkozunk jelentékeny emberek másolataival, és a legtöbbeknek, akárcsak a festmények közt, a másolatok jobban tetszenek, mint az eredetiek.

Csak akkor kezdünk valamely erényünknek nagy értéket tulajdonítani, amikor észrevesszük, hogy ellenfelünkből hiányzik.

Akik nekünk adták teljes bizalmukat, azt hiszik, ezzel jogot szereztek a miénkre is. Ez tévedés: ajándékkal nem szerez az ember jogokat.

A szeretet és a gyűlölet nem vak, csak el van kápráztatva a tűztől, melyet magukban hordanak.

A rossz emlékezőtehetség előnye az, hogy az ember ugyanazokat a jó dolgokat több ízben élvezi először.

Az igazságban való hit az összes eddig hitt igazságokban való kétkedéssel kezdődik.

A részvét aranyozott tokjában néha az irigység tőre rejtőzik.

Mily kevés gyönyör elég a legtöbb embernek, hogy az életet jónak találja - milyen szerény az ember!

Aki egy emberben a magasságot nem akarja látni, annál élesebben fürkészi mindazt, ami alacsony és felszíni benne - s magát árulja el vele.

Az embernek magának kell próbák elé állítania magát, kiderítendő, függetlenségre és parancsra termett-e; méghozzá idejében. Nem kitérni saját próbatételeink elől, noha talán ez a legveszedelmesebb játék a játszhatók között, s végtére is csak próbák, melyeknek magunk vagyunk a tanúi, s kívülünk nincsen bírája.

Függetlennek lenni, a keveseknél is kevesebbek dolga: - ez az erősek előjoga.