William Shakespeare

York napsütése rosszkedvünk telét Tündöklő nyárrá változtatta át.

A kegyelem kényszerről mit se` tud; Az, mint az ég szelíd esője, hull Alá a földre: s kétszer áldva van, - Megáldja azt, ki ád, - és azt, ki vesz.

Mi a becsület? Egy szó. És mi ez a szó, ez a becsület? Levegő. Ez tiszta számvetés. És kié a becsület? Aki szerdán meghalt. És érzi a becsületet? Nem. Hát hallja? Nem. Akkor hát a becsület nem érzékelhető? A halottnak nem. Akkor talán az élőkkel együtt él? Nem. Miért? Mert a rágalom nem szenvedheti. Akkor hát én nem kérek belőle: a becsület csak festett halotti címer; és ezzel véget ér az én katekizmusom.

Elvégre te is tartozol Istennek egy halállal.

Amik a legyek A pajkos gyermekeknek, az vagyunk Az isteneknek mink; mulatkozásból Ölnek bennünket.

Egy verébfi sem eshetik le a gondviselés akaratja nélkül.

Mindenkit szeress, kevesekben bízz, senkivel ne tégy rosszat.

Időnk csapása, hogy bolond vezet vakot.