William Shakespeare

Ahogy az agár, vizsla, pincs, kuvasz, Komondor, uszkár, kopó és szelindek Mind kutya névre hallgat; de a rangsor Gyorsat is ismer, és jószimatút, Lassút, láncosat és vadászebet, Aszerint, hogy a természet kegye Milyen tudást zárt beléjük: ez adja Egyéni nevüket az általános Megjelölésen túl. Éppígy az ember.

Bizony, szörnyűt bukik, Aki úgy elbizakodik!

Mert nyelve nincs bár, a gyilkos merény A legcsodásabb szerven tud beszélni.

Nemes szívnek szegény a dús ajándék, Ha az adóban nincs a régi szándék.

A vétek oly ügyetlen, ha remeg: Romlástól félve, magát rontja meg.

Mint a beszéd, illik hozzád a seb; Mindkettő dícsér!

A nyíl, amit kilőttek, Még úton van, és a legokosabb: Félreállni előle.

Könnyen színlel nem-érzett bánatot A hazug szív.

Engem, uram, Annyit pofozott a piszok világ, hogy Keserűségemben már azt se nézem, Hol ártok neki.

Bűn erősíti a bűn műveit.

Unom, gyűlölöm a nap sugarát, Dőlne már romba az egész világ!

Senki Ne higgyen többé a bűvész pokolnak: Kétértelmű káprázattal vakít S amit fülünknek ígér, megszegi, Reményeinknek!

Szerelmem oly nagy, mint az óceán S oly mély, adok neked belőle, lelkem S több lesz nekem: mindkettő végtelen.

Olyan a gyász álderűbe rejtve, Mint az öröm, ha sírni volna kedve.

A koronás fej fekhelye keményebb.

Az ünnepnap azért kápráztat el, Mert szürke napokból ragyog elő, Ritkán, ahogy a nyakláncban tüzel Itt-ott egy-egy igazi drágakő.

Élesben fáj, mint a kígyó foga, Hálátlannak tudni gyermekét.

Akit megsuhint a bolond esze, Bolondul teszi, bárhogy fáj a csípés, Ha nem játssza meg, hogy semmit sem érez: Különben épp a bolond csápoló Szeme tárja fel a bölcs balgaságát.

Rongyos ruhán át kis bűn is kitetszik; Talár s prémes kabát mindent befed. Aranyba vond a bűnöd - s az Igazság Hiába sújt rá, megtörik vasa; Ronggyal fedezd - s átfúrja szalmaszál is.

Az idő más-más lépést jár más-más személyekkel.

Bárcsak ne is élne az ember a tizedik meg a huszonharmadik esztendeje között. Vagy legalább átalunnák ezt a fiatalok. Mivelhogy ebben az időben egyebet se mívelnek, mint fölbökik a lyányokat, meg ingerkednek az öregekkel, meg lopnak, meg verekszenek.

A piperés Tavasz - megannyi ringó Szép lány között, aki akár a bimbó. Nézd mindjüket, figyeld, ne légy te rest, S ki legkülönb köztük, csak azt szeresd.

Lassan: megbotlik az, aki rohan.

Krisztusra kérlek, jó barát, Itt nyugvó porom ki ne ásd! Légy áldott, ki e köveket óvod, S átkozott, te, ki bolygatod csontom.

Nőnek kor nem árt; a megszokás Örök varázsát nem koptatja el.

A bolond bölcsnek tartja magát; de a bölcs tudja magáról, hogy bolond.

Szidhatja, mint koldús, a gazdagot, No, szidom is hát, míg koldús vagyok, Nincs bűn előttem más, csak aki gazdag; Ha dús leszek, ez a szó lesz erényem: Nincs bűn, csak élni koldusan, szegényen.

Az agy előírhatja a törvényt a vérnek, de a forró vérmérséklet átugorja a hideg szabályt.

Nem tükre, te hízelegsz neki, mert benned szebbnek látja magát, mint vonásai mutatják.

- El tudod-e számlálni a hazugságokat sorban, fok szerint? (...) - El fogom sorolni a fokozatokat: az első az udvarias válasz; a második az ildomos döfés; a harmadik a nyers felelet; a negyedik a merész visszavágás; az ötödik a daczos visszautasítás; a hatodik a körülírt hazugság; a hetedik az egyenes hazugság. Mind ezt kikerűlheted az egyenes hazugságig, de még ezt is kikerülheted egy "ha" val.