William Shakespeare

Magyar338 Română52
Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz Majd szikratűz a szembe, hogyha győz, S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán.
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér S tavaszi zápor fűszere a földnek; Lelkem miattad örök harcban él, Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg.
Mindenkit szeress, ne sokban Bízz, ne bánts senkit; ellenséged inkább Féljen, mint hogy legyőzd; barátodat Szívedbe rejtsd; szidjanak hallgatásért, Ne beszédért.
Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.
Üstökén ragadd meg a percet.
Kit megraboltak gonosz tolvajok, Tolvaját lopja meg, ha mosolyog; De önmagát kétszer rabolja meg, Ki vesztésén mód nélkül kesereg.
Örömre várni nem kisebb öröm, mint már örülni...
A gyáva többször hal meg sír előtt, A bátor egyszer ízli a halált.
Árulónk a kétség: Attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk, Ha volna merszünk.
Esküszöm, nem a szememmel szeretlek, Hisz az tudja, hibád mily rengeteg; Szívemnek jó, mit gúnyos társa megvet, A látvány ellenére az szeret.
Nagy szeretet fél, apró kételyen: S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem.
A szegényt, kit megtört a sors, a gond, Csittítgatjuk, intjük, ha könnyet ont. De súlyosodna csak baj annyi sok ránk, Éppoly nagyon, vagy jobban is zokognánk.
Muzsika, vers üdítse lelkedet, Matematikát, metafizikát Csak annyit, hogy gyomrodnak meg ne ártson. Nincs hasznod abból, melyben nem gyönyörködsz...
A tett tüzére jeget fú a szó.
Jó felakasztás megmenti az embert a rossz házasságtól.
Nincs a világon se jó, se rossz: gondolkozás teszi azzá.
A barátság szilárd minden egyébben, kivéve a szerelem dolgait.
Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége.
Én egy idő óta (bár nem tudom, miért) elvesztettem minden kedvemet, s felhagytam minden szokott gyakorlatimmal; és, igazán, oly nehéz hangulatba estem, hogy ez a gyönyörű alkotmány, a föld, nekem, csak egy kopár hegyfok.
Kételd, a nap hogy forgandó, Kételd, csillagtűz ragyog; A valót, hogy igazmondó: Csak ne azt, hogy hű vagyok.
Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki?
Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha.
Naggyá, dicsővé tesz a szerelem; Nem szeme lát, csak szíve - s ez okon Festik Cupídót szárnnyal, de vakon.
Karddal papolsz békét? Utálom azt, Akár a poklot.
Veled mindenkinél büszkébb vagyok; Csak egyben koldus: mindent elvehetsz, S ezzel a legkoldusabbá tehetsz.
Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által: Kőgát sosem riasztja a szerelmet, Mit megtehet, meri is a szerelmem, Nem szeghetik utam rokonaid.
Kisasszonyok, ne sírjatok! A férfi mind kalandor, Fél lába itt, fél lába ott, Csak gondtalan csatangol. Ne sírj, leány, A férfiért, Légy hetyke, fürge, pörge, Csak vállat vonj, ha bánat ért - Hej, táncra, körbe-körbe!
Jer, és takarja el vidám tekintet Csalárd mosolyja csalfa terveinket.
Kín a halál, de a kínt is lezárja.
Jobban szeretem, ha mindenki utál, mint ha színeskednem kell bárki szeretetéért.