Lev Tolsztoj

Harc a létért és gyűlölet, ez az, ami az embereket összefűzi.

Nincs két ember, aki egyformán fogná fel ugyanazt az igazságot.

Az emberek jövője és a magad sorsa titok - így kell lennie; de élj úgy, hogy mindig kész légy mindenre.

Annak ellenére, hogy sem a tudomány, sem a művészet, sem a politika nem érdekelte, mind e területeken szilárdan kitartott a többség s az újságja által vallott nézetek mellett. Csak akkor változtatott a véleményén, ha a többség véleménye is változott; jobban mondva nem is váltott véleményt, megváltoztak a nézetei észrevétlenül.

Mindenki arra gondol, hogy megváltoztatja a világot, de arra senki sem gondol, hogy magát változtassa meg.

Igazán jót csak akkor teszünk, ha észre se vesszük, hanem megfeledkezünk magunkról, hogy másokban éljünk.

Minden, amiben éltél és élsz: hazugság volt, csalás, amely eltakarta előled az életet és halált.

Amikor az ember képzeletében egy szeretett lény vonásait igyekszik fölidézni, a múlt annyi emléke merül fel, hogy ezeken az emlékeken, mint könnyön át, csak homályosan látja őket.

Élni csakis addig lehet, amíg részeg vagy az élettől; de mihelyt kijózanodol, lehetetlen nem látnod, hogy mindez csalás, mégpedig ostoba csalás.

Boldog az, aki otthon boldog.

Ha valakivel találkozol, ne arra gondolj, hogy mit használhatna neked, hanem hogy te mivel lehetnél a szolgálatára.

Rossz kerék mindig hangosan csikorog. Üres kalász mindig magasabban áll.

Kezdetben a szenvedély idegen, később vendég és végül úr a házban.

Az emberek nem mulatságból részegednek le, hanem azért, hogy elaltassák a lelkifurdalásaikat.

Jobb nem sok igazán jót és szükségeset tudni, mint nagyon sok közvetettet és feleslegeset.

Az irodalomban is úgy van, mint az életben. Akárhova megy az ember, beleütközik az emberiség javíthatatlan csőcselékébe (...), mely mindenütt nyüzsög, és mindent beszennyez, mint nyáron a legyek. Ugyanígy van a rossz könyvek elszaporodásával, mely hihetetlen mennyiségben termeli az irodalmi gazt, amely megfojtja a kifogástalan magot. Az ilyen könyvek elrabolják a nagyközönség idejét, pénzét és figyelmét, mely valójában a válogatott alkotások részére adatott. A rossz könyvek nemcsak haszontalanok, hanem ártalmasak. Hiszen a jelenlegi írásos művek kilenctizede csak azért nyomtatódik, hogy kicsaljon a hiszékeny, nagyszámú közönség zsebéből néhány felesleges tallért; ennek érdekében a szerzők, kiadók, és szerkesztők szándékosan megvastagítják a könyvecskéket. Még kártékonyabb, szemtelenebb és lelkiismeretlenebb csalást követnek el a soronkénti firkászok; garasokat behajtva soronkénti tákolmányukért. Ezek a "napszámosok" megrontják az olvasók ízlését, és megsemmisítik a természetes megvilágosodást.

A különbség a mérgező anyag és a szellemi méreg között az, hogy a legtöbb mérgező anyag undorító ízű, míg a szellemi mérgek újságok és buta könyvek formájában gyakran csábítók.

Az igazi vallás az a viszony, amelyet az ember a körülötte levő végtelen élettel kialakít, ezáltal életét ezzel a végtelenséggel összeköti, és cselekedeteit vezeti.

A vallás a legnagyobb és leghatalmasabb meghatározó az ember nevelésében, hatalmas erő a köznevelésben. Éppen ezért válik az emberiség előrehaladásának legnagyobb akadályává a hit külső megjelenése, és az önző politikai tevékenység. A papság és az állam tevékenysége ellentétes a vallással. A vallás lényege örök és Isteni, egyformán betölti mindenütt az emberek szívét, ahol csak érez, dobog. Az összes kutatásaink is ezt mutatják nekünk; minden nagy vallásnak egy a közös alapja, egyazon tanok az emberiség fejlődése óta napjainkig. Minden vallás lényege az egy örök igazságból ered.

Bármely vallás lényege nem abban áll, amit ismert tanulmányok összegyűjtöttek, mint isteni kinyilatkoztatások (ennek neve teológia), hanem a kötelmeink összessége, amit Isten ránk hagyott. Kant szerint.

Én azért élek, hogy annak, aki engem küldött, megvalósulhasson a szabadítása, és előmozdíthassam eme lehetőség beteljesülését. - mondta Krisztus - mindegyikünknek ez a dolga. Nem tudhatjuk, miből áll az egész mű, amit Isten rajtunk keresztül végez, de lehetetlen nem tudnunk, hogy miben áll a mi részvételünk.

Felemelkedni arra a magasságra, ahonnan önmagadat mint idegent láthatod, igen szükséges dolog. Ez az emberi lélek legmagasabb rendű aktusa.

Ha nincs erőd égni, fényt sugározni, legalább ne álld el mások elől!

A mi életünk legfőbb kérdése abban áll, hogy vajon azt tesszük-e ez alatt a rövid idő alatt, ameddig élnünk adatott, amit Ő szeretne tőlünk, aki a földi létre küldött bennünket. Azt tesszük-e?

Én kérem Istent, segítsen nekem. De hiszen az én dolgom Istent szolgálni, és nem neki kell engemet szolgálni. Csak erre kell emlékezni, és a nehézség megkönnyebbül.

Képzeld el, hogy az élet célja a te boldogságod, és akkor az élet kegyetlen badarság. Ismerd fel azt, amit az emberi bölcsesség is, értelmed is, szíved is mond neked: az élet annak a szolgálása, aki téged a világba küldött, és akkor az élet folytonos örömé válik.

Csak, ha nem akarjuk, nem tudjuk érezni a kapcsolatot a Föld összes emberével: összeköt bennünket az ipar, a kereskedelem, a művészet, a tudomány, és ami a fő, a közös helyzetünk és viszonyunk a világhoz.

Mindenkinek megvan a saját nyomasztó terhe, hibái, senki sem lehet meg mások segítsége nélkül. Ezért is kell segítenünk egymást vigasztalással, tanáccsal és kölcsönös figyelmeztetéssel.

Az emberiség eddigi története, ahogyan ismerjük, nem más, mint az emberiség egyre nagyobb és nagyobb összefogásra való törekvése. Ez az egység különböző eszközökkel valósul meg, és nem csak azokat szolgálja, akik ezért dolgoznak, hanem még azokat is, akik ellene vannak.

Ha valaki egy emberekkel megtelt épületben elkiáltja magát: "tűz van!", és a tömeg meglódul, halálra zúz tíz, száz embert. Ilyen nyilvánvaló kárt okoz a szó. A kár nem kisebb, amikor mi nem látjuk azokat az embereket, akik a szavunktól szenvednek.