Oscar Wilde

A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne.

Egy tojás mindig nagy kaland: talán ez valami más lesz.

A házasságnak biztos alapja a kölcsönös félreismerés.

Ha a férfiak olyan asszonyokat vennének feleségül, akiket megérdemelnek, nagyon rosszul járnának.

Az egyetlen dolog, amit az emberi természetről biztosan tudunk, az, hogy változik.

Mindig bocsáss meg ellenségeidnek - semmi sem bosszantja őket ennél jobban.

A szerelem misztériuma nagyobb, mint a halál misztériuma.

Képzelőerőnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk a felett, amik lettünk.

Ha nem maradsz sokáig távol, itt foglak várni egész életemben.

Az igaz barát szemből támad.

Az igazság vallási kérdésekben egyszerűen az a vélemény, amely fennmaradt.

Szerelem nélkül az élet nem több, mint faragatlan szikla, mely az isteni szobrász lábainál nyugszik a kőfejtőben.

A becsvágy a bukás utolsó mentsvára.

A zene lelkünkben olyan múltat kelt életre, amelyet mi nem is ismerünk, és lelkünkben a szenvedésnek oly sejtését ébreszti föl, amelyről könnyeink sem tudnak semmit.

Egy barát bánatát megosztani könnyű, de rendkívüli karakterre vall, ha képesek vagyunk osztozni sikere felett érzett örömében is.

A Szépség, csakúgy, mint a Bölcsesség, leginkább a magányos hódolókat kedveli.

Csak egyszer vagyunk fiatalok, utána más mentséget kell keresnünk.

Ami engem illet, azokat a költőket szeretem, akik tudnak verset írni, azokat az orvosokat, akik tudnak gyógyítani, és azokat a festőket, akik tudnak festeni.

Ha az emberek egyetértenek velem, mindig az az érzésem, hogy valami rosszat mondtam.

Emlékszem, olvastam valahol, valami különös könyvben, hogy az istenek, ha meg akarnak bennünket büntetni, minden kívánságunkat teljesítik.

Manapság minden nagyobb vagyonszerzésnek magánértesülés az alapja.

Az élet sohase igazságos - és talán legtöbbünkre nézve jó, hogy nem az.

Aki addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér, annak ugyancsak szegényes a képzelőereje.

Az erkölcsösség egyszerűen az a hozzáállás, mellyel a számunkra személy szerint ellenszenves emberek iránt viseltetünk.

Az a zug, amit szívből szeretünk, az a világ.

Amikor fiatal voltam, azt hittem, a pénz a legfontosabb dolog az életben; most, hogy öreg vagyok, már tudom, hogy az.

Meghalt mibennünk valami, Most halt meg a Remény.

Ha boldogok vagyunk, akkor mindig jók vagyunk, de ha jók vagyunk, akkor nem vagyunk mindig boldogok.

Csatorna szennyében gázolunk mi mind, ám van köztünk olyan, ki a csillagokba néz.

Ma az emberek tudják mindennek az árát, de nem tudják semminek az értékét.