Oscar Wilde

Mindig. Szörnyű szó. Borzongok, ha hallom. Nők szeretik használni. Minden románcot elrontanak, mert azt akarják, hogy örökké tartson. Különben ostoba szó. A futókaland és a sírig tartó szenvedély közt csak az a különbség, hogy a futókaland kissé tovább tart.

Hány dolog van, melyet félredobnánk, ha nem félnénk, hogy mások fölkapják!

A Hitetlenség a Hit kezdete.

Meghatározni annyi, mint korlátozni.

Egy szülő elvesztését talán lehet balszerencsének tekinteni. Kettőt elveszteni viszont már gondatlanságnak tűnik.

Mikor tekintetünk összeért, éreztem, hogy elsápadok. Furcsa rettegés kerített hatalmába. Tudtam, hogy szemtől szembe kerültem valakivel, kinek puszta egyénisége annyira igéző volt, hogy ha engedek neki, lebírja egész valómat, egész lelkemet, sőt egész művészetemet is.

Az önvádban van valami fényűzés. Ha önmagunkat korholjuk, úgy érezzük, senki másnak nincs joga korholni bennünket. A gyónás oldoz fel bennünket, nem a pap.

A világon csupán két tragédia van. Az egyik az, ha valaki nem tudja megszerezni azt, amit akar, a másik az, ha megszerzi.

Milyen kellemes mások érzéseit tudni - sokkal kellemesebb, mint a gondolataikat ismerni.

Az igazság az, amit a legnehezebb kimondani, és a legfájóbb meghallgatni.

Teljesen mindegy, hogy mit mondanak az emberről. Csak az számít, hogy ki mondja.

A zene a művészet legtökéletesebb típusa. A zene sohasem fedi fel legvégső titkát. Így értjük meg a korlátozás értékét a művészetben. A szobrász könnyen lemond a színről, a festő a való méretről. Ezzel a lemondással elkerülhetik a valóságnak nagyon is érthető visszaadását, a csupasz utánzást és a gondolatoknak túlságosan érthető, értelemhez szóló ábrázolását. Éppen tökéletlensége által éri el a művészet a tökéletes szépséget.

Álmodozó az, aki útját csak a holdfényben látja. És büntetése az, hogy a többiek előtt pillantja meg a virradatot.

Pesszimista az, aki panaszkodik a zajra, amikor a lehetőség kopogtat.

Mindig félreértjük magunkat és ritkán értünk meg másokat. A tapasztalat nem erkölcsi érték. Pusztán név, melyet az emberek tévedéseiknek adnak.

Mindig van valami nevetséges azoknak a szenvedésében, akiket már nem szeretünk.

A művészet alkotásai különbözők, de a művészi hatás lényege: az egység.

A művészet sokkal inkább fátyol, semmint tükör.

Az igazság sohasem tiszta, és ritkán egyszerű.

Semmi se gyógyítja annyira a lelket, mint az érzékek, viszont semmi se gyógyítja annyira az érzékeket, mint a lélek.

- Mit mondtál el nekem? Csak azt, hogy úgy érzed, nagyon csodálsz engem. Ez még csak nem is bók. - Ez nem is volt bók. Hanem vallomás volt. Most, miután megtettem, úgy érzem, valami kiszállt belőlem. Talán sohase lenne szabad szavakba önteni az ember imádatát.

Te mindenkit szeretsz, ami azt jelenti, hogy neked mindenki közömbös.

A nevetés nem rossz kezdete a barátságnak, és végnek föltétlenül a legjobb.

Az élet egy nagy-nagy csalódás.

A gyengéd, finom húrozatú emberek mindig ilyenek. Erős szenvedélyeik vagy szétzúznak mindent, vagy ők maguk roskadnak össze. Vagy megölnek valakit, vagy ők maguk pusztulnak el. Csip-csup bánatok, csip-csup szerelmecskék tovább élnek. De a nagy szerelmek és nagy bánatok saját teljességük által vesznek el.

Egy úriember soha nem bánt meg senkit véletlenszerűen.

Amikor egy szerelem véget ér, a gyenge sír, a gyakorlatias rögtön keres egy másik szerelmet, de a bölcsnek már van egy tartalékban.

Az első pohár után olyannak látod a dolgokat, amilyenek, A második pohár után olyannak látod őket, amilyennek szeretnéd őket, A harmadik pohár után olyannak látod őket, amilyenek valójában, S ez a legszörnyűbb dolog a világon.

Természetesnek lenni a legnehezebb póz, amit az ember felvehet.

Köztünk a legbátrabb ember is fél önmagától. A vadember öncsonkítása tragikusan él tovább abban az önmegtagadásban, amely korlátokat szab életünknek. Meg vagyunk büntetve azokért a dolgokért, melyeket visszautasítunk. Minden impulzus, melyet megfojtani igyekszünk, ott tenyészik a lelkünkben és megmérgez minket. A test vétkezik egyszer és végzett vétkével, mert az akció a tisztulás egyik módja. Semmi sem marad meg belőle, csak egy gyönyör emléke vagy egy megbánás gyönyöre. Az egyedüli módja, hogy megszabaduljunk egy kísértéstől, ha megadjuk magunkat neki. Állj ellent neki és a lelked belebetegszik a vágyódás után, amitől maga tiltotta el magát, az epekedéstől az után, amit szörnyeteg törvényei szörnyeteggé és törvénytelenné tettek.