Oscar Wilde

Az emberiség nagyon is komolyan veszi magát. Ez a világ eredendő bűne. Ha a barlanglakó nevetni tudott volna, a Történelem másképp alakul.

Ha az ember szerelmes, az annyit jelent, hogy túlszárnyalja önmagát.

A gyermekek azzal kezdik, hogy szeretik szüleiket, majd, hogy felcseperednek, ítélkeznek fölöttük, néha pedig meg is bocsátanak nekik.

Kezdem azt hinni, hogy Isten, amikor az embert teremtette, némileg túlbecsülte saját képességeit.

Azok a könyvek, melyeket a világ erkölcstelennek nevez, olyan könyvek, melyek megmutatják a világnak tulajdon hitványságát.

A lélek rettenetes valóság. Lehet venni, eladni, csereberélni. Lehet megmérgezni és megjavítani.

Minden bűntett közönséges, aminthogy a közönségesség maga is bűntett.

Minden pletykának az az alapja, hogy valaki erkölcstelenül tisztességes.

A romantika az ismétlésből él, s az ismétlés az ingert művészetté varázsolja.

Valahányszor szeretünk, mindig először szeretünk. A tárgy különböző volta semmit se változtat a szenvedély egyedülvalóságán. Csak erősíti.

Sohase mondja, hogy maga már kimerítette az Életet. Ha egy férfi ezt mondja, akkor mindjárt tudják, hogy az Élet merítette ki őt.

A bűn az olyasvalami, ami ráíródik az ember arcára. Néha beszélnek titkos bűnökről. Hát ilyesmi nincsen. Ha egy nyomorult embernek bűne van, az megmutatkozik szája vonalán, szemhéja hajlásán, még a keze formáján is.

A múlt egyetlen varázsa az, hogy múlt.

Ha akarom, ha nem, mindent el kell mondanom neked. Különös befolyásod van reám. Ha egyszer bűnt követnék el, idejönnék és bevallanám teneked. Te pedig megértenél.

Te megmagyaráztál engem önmagamnak. (...) Éreztem mindazt, amit te mondtál, de valahogy féltem tőle és nem mertem kimondani.

Nem akarok rabja lenni az érzéseimnek. Használni akarom őket, élvezni és uralkodni rajtuk.

Tapasztalat - így becézzük tévedéseinket.

Az igazi szerelem hallgat és szenved.

Jónak lenni annyi, mint harmóniában lenni önmagunkkal.

Csak kétféle ember igazán elbűvölő: az, aki mindent tud a világon, és az, aki semmit sem tud a világon.

Talán sohasem vagyunk annyira természetesek, mint mikor szerepet játszunk.

A férfi csak addig lehet boldog egy nővel, amíg nem szereti.

- Mi a művészet? - Betegség. - A szerelem? - Káprázat. - A vallás? - Divatos pótszer, a hit helyett.

Az értelem már önmagában is bizonyos túlzás, és megbontja az arc harmóniáját. Mihelyt leül az ember gondolkozni, csupa orr lesz, csupa homlok vagy más efféle szörnyűség.

Az egyszerű gyönyörök a bonyolult ember utolsó menedéke.

Időt fecsérel az, ki álmokat fejt.

Szeretni: két világ találkozása, Folyton megújhodó, örök cseréje.

Őrizd a képem itt, habár csak árnyék, És ne tekints olyan dologra, mely nem Engem mutat. Féltékeny arra lelkem, Miben szemed gyönyört lel.

Sok ember cselekszik helyesen (...), de beszélni már annál kevesebb beszél helyesen, ami arra vall, hogy a kettő közül a beszéd sokkal nehezebb és finomabb dolog.

De hát mit ér a barátság, ha az ember nem mondhatja ki kereken, ami a szívén fekszik? Kedveskedni, kellemes dolgokat mondani és hízelegni mindenki tud, de az igazi jó barát mindig kellemetleneket mond és nem törődik azzal, hogy fájdalmat okoz. Sőt, az igazi hű barát szinte keresi rá az alkalmat, mert tudja, hogy jót cselekszik vele.