Johann Wolfgang von Goethe
(Frankfurt am Main, 1749. augusztus 28. – Weimar, 1832. március 22.) német író, költő, grafikus, művészetteoretikus, jogász és politikus. A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője. A líra, a dráma és az epika műnemében egyaránt remekművek sorát alkotta.
English6
Magyar319
Română91
Az emberek a legjobb akarat és igyekezet mellett sem tudják kiismerni egymást; ehhez hozzájárul még a rosszakarat is, ami mindent elferdít.
Jobban ismernők egymást, ha nem akarnók magunkat örökösen egy sorba helyezni másokkal.
A sokadalomban semmi sem múlik azon, hogy ismerjük az embereket, hanem hogy adott pillanatban okosabbak legyünk azoknál, kik előttünk állnak. Bizonyság erre minden vásár és vásári kikiáltó.
Némely ember kalapáccsal verdesi a falat jobbra-balra, és azt hiszi, hogy mindannyiszor fején találta a szöget.
A hó a színlelt tisztaság.
Mestereinknek illendőképpen azokat nevezzük, kiktől mindenkor van mit tanulnunk. E címzést nem mindenki érdemli meg, kiktől tanulunk.
Legboldogabb az az ember, ki életének végét a kezdetével kapcsolatba tudja hozni.
Alig van oly közönséges dolog, mely ne tetszenék humorosnak, ha torzítottan fejezik ki.
Bizonyos szellemeknek meg kell hagyni idiotizmusaikat.
Aki idegenkedik eszmétől, végül a fogalomnak sincs birtokában.
Elölről egyszerűen, utólag sokszerűen látjuk a dolgokat.
Helytelen állapot az olyan, mely napról napra újabb bosszúságot okoz.
Nem elég a tudás, alkalmazkodni is kell; nem elég az akarás, cselekedni is kell.
Két békés hatalom van: a jog és az illem.
Sajátosság sajátosságot idéz elő.
A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt.
Az igazság szeretete abban nyilvánul meg, hogy valaki mindenütt feltalálni és megbecsülni tudja a jót.
Mélyen és komolyan gondolkodó emberek a közönséggel szemben bajos helyzetben vannak.
Semmi sem oly szörnyű, mint a tevékeny tudatlanság.
Az idő maga az elemek egyike.
A világ repedt harang: zörög, de nem cseng.
Ahol megszűnik a részvét, ott megszűnik az emlékezés is.
Egy korlátolt becsületes ember sokszor teljesen átlátja a legfinomabb ügyeskedőknek csalafintaságait.
Ki hibáimat elszenvedi, úrrá válik felettem, még akkor is, ha a szolgám.
Vannak emberek, kik egyáltalán nem tévednek, mert semmilyen okos célt nem tűznek ki maguk elé.
Az empirikus erkölcsi világ legnagyobbrészt rosszindulatból és irigységből áll.
Ami titokzatos, az még nem csoda.
A cselekvő ember mindig lelkiismeretlen, csupáncsak a szemlélődőnek van lelkiismerete.
Aki nem ismer idegen nyelveket, mit sem tud a magáéról.
Mintákból éppoly nehéz tanulhatnunk valamit, akár a természetből.
