Müller Péter

A Lélek és a lélegzet elválaszthatatlanul egy. Az ember azt hiszi, a tüdeje lélegzik. Mozog a tüdeje, ki-be pumpálja a levegőt, s ettől lélegzik. Tévedés. Az emberben a Lélek lélegzik, s ettől mozog a tüdeje. Abban a pillanatban, amikor a Lélek elhagyja a testet, a tüdő sem mozog többé.

Az ember csak a hasonlóra, a vele "egy húron pendülőre" rezeg. Ha nem tudod áthangolni magad, az öröm, a derű, a gondoktól való szabadság rezgéseit sohasem veszed, s benne maradsz abban a boldogtalan rezgőkörben, ahol az emberek egymást fertőzik a gyűlöletettel, a borulátással és a reménytelen keserűséggel.

Az írott szavak bármilyen értékesek, sohasem pótolhatják az életet.

Nemcsak magunknak, másoknak is élünk. És másoknak is teszünk mindent, hogy "látva lássanak", és legyünk valakié. Mindent egy titkos összekötöttség miatt teszünk. Ezt a titkos összekötöttséget úgy hívják: szeretet.

Az a zene szól benned, amelyre hangolva vagy. És az igazi zene mindig szép és biztató és boldogító. Az már nem zene, ami nem dob fel, nem gyönyörködtet, nem tölt el örömmel, hogy élni - ha nehéz is, de - jó!

Életünk legmegrendítőbb pillanata az, amikor felismerjük, és rádöbbenünk arra, hogy sorsunkat mi magunk szőjük.

Hiába van saját szíved, hiába ver csak neked, ha szeretsz valakit, az ő szívét is érzed, veszed az adását, s ha bajba kerül, azt érzed te is.

A mai világ, az okostelefonok, a pénz és az "egyszer élünk" világa már nemigen érti a lélek nyelvét. Elfeledkezett róla az értelmetlen rohanásban, az önzésben, a szüntelen szorongásban, és a mindent eluraló technika rémuralmában.

A nevetés, csakis a szívből jövő nevetés emlékeztet arra, hogy nem rab vagy ezen a világon, csak átutazó!

Észérvekkel nem lehet a sötét érzéseket legyőzni, mert az ész gyengébb, mint az érzelem.

A hit a nem látható dolgok valósága. Nincs még itt, de megteremtem, mert akarom! Amiben hiszek, megvalósul, mert megvalósítom!

Hogy ki a legjobb barátod, onnan ismered fel, hogy váratlanul fölhív telefonon, akár késő este is, és ezt kérdi: "Mi bajod van?" Megérezte. Ő egyedül.

A fontosat csakis nyugodt lélekkel hallod meg. Feszült, stresszes, ideges állapotban ne dönts, mert rosszul döntesz. (...) A nyugalom nem más, mint behangolás. Az ember a lényegesre be kell hogy hangolja magát. A mai világban ezt meg kell tanulnunk, különben életünk a hibás döntések sorozata lesz.

Minél mélyebben merülsz a lélekben, annál határtalanabb világba, a felszínen nem látható rejtett összefüggésekbe, csodákba látsz.

Egy párkapcsolat nem akkor születik meg, amikor először meglátjuk egymást - és nem akkor megy tönkre, amikor már "kívül" ellehetetlenül. A lélek láthatatlan világában minden előbb történik!

A nevelés nem külső és erőszakos kényszerítést, nem a gyerek fejébe töltött tudást jelent, hanem külső segítséget egy belső érlelődéshez.

Látó tekintet előtt a lélek is meztelen. Egy hosszú életrajzot elolvashatok valakiről, és nem ismerem meg. De ránézek, nem szól semmit, mégis látom a lényegét.

Nehéz egy ember szívét látni, mert a sajátunkat sem látjuk. De ha igen, minden megváltozik. Valakinek az igazi arcát akkor is látom, ha mögöttem áll. Érzem. Tudom, hogy Ő az.

A biztató szónak, ha szeretettel mondják, mágikus ereje van. A barátságoknak (...) is ez a titka.

Az igazi kritika sohasem lesújtó, és az igazi bírálat és igazmondás sohasem kíméletlen.

Az emberi eszmélés mindig új és új világokat fedez fel, de sokáig nem időzhet benne, mert vonzza a nem ismert célja. Egyetlen, világokon átívelő gondolatunk van, ami nem változik. Az, hogy nem vagyunk egyedül.

Valamennyien hazaszálló vándormadarak vagyunk. A lenti táj változik, a föld más, a felhők jönnek-mennek, alattunk országok, hegyek, mezők, erdők, tengerek maradnak el - végleges otthonunk nincs, sehol sincs, s ha valahol leszállunk, ott csak vendégek vagyunk, átutazók, mert tovább kell szállni.

Soha semmiféle külső dicséret nem elég, amíg nem tudod belülről, lelked mélyéről megdicsérni önmagad.

Belülről növekszünk. S akik szépen, okosan növekednek, azok ismerik magukban az elégedettség és elégedetlenség határát. A külső visszajelzés nem lényegtelen, de másodlagos.

Aki igazán lát, az szeretettel lát, és annak a szava sohasem durva és sértő és megalázó és kegyetlen - hanem tapintatos. Bölcs és megértő.

A szeretet akkor kezdődik és addig tart, amíg rád figyelek! (...) Két idegen világ így lesz ismerőssé egymás számára.

Egyetlen bűn van a világon, amelyből minden baj és értelmetlen szenvedés ered: nem szeretni! Aki nem tud szeretni, kénytelen mindenféle pótcselekvésre, hogy az életét elviselhetővé tegye.

A legtöbb, amit egy másik embernek adni tudsz, a figyelem.

Tanuld meg, hogy lelkiállapotaidnak nem tehetetlen elszenvedője, hanem előidézője is vagy. Belülről légy vidám! Akkor is, ha semmi okod rá. Szíved mélyén öröm él. Hozd föl magadban, akkor is, ha éppen nehéz helyzetben vagy.

Valamivé lenni, vagy valamit magunkban megváltoztatni és megvalósítani nagyon nehéz.