Antoine de Saint-Exupéry

Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem (...). Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim.

Amit látok, az csak a kéreg. Ami a legfontosabb, az láthatatlan.

Az ember azért kiabál olyan hangosan, mert a nyelve elégtelen, így akarja elnyomni mások szavát.

Az ember nem egyes darabok összege, hanem oszthatatlan valami, uralkodó egység.

A szerelem lényegében a szerelem szomjúhozása.

Úgy van teremtve az ember, hogy képtelen egyedül élni. Szüksége van rá, hogy kitalálásaival rátelepedjen a környezetére.

Hazudik a szent, aki azt állítja, hogy éjjel-nappal elmerül Isten szemléletében. Isten néha éppúgy visszavonul előle, mint a tenger. És a szent szárazabbra jut, mint a kavicsos tengerpart.

Ahhoz, hogy a fény szép legyen, ismerni kell, mit gyújt meg az ember.

Ha meg akarod érteni az embereket, sohase azzal kezdd, hogy meghallgatod őket!

Csak akkor leszünk boldogok, ha mindnyájan, a legkisebb is közülünk, ráeszmélünk szerepünkre. Csak akkor tudunk majd békében élni és békében meghalni; mert ami értelmet ad az életnek, értelmet ad a halálnak is.

Nem akkor érkezünk el a tökéletességhez, amikor már nem lesz mit hozzátennünk, hanem akkor, mikor már nem lesz mit elhagynunk.

Nincs a világon elszigetelt individuum. Aki elsáncolja magát, megsért egy közösséget. Aki szomorú, elszomorítja a többieket.

Az áldozattal kell kezdeni a szeretet építését.

Hazudik a költő, aki éjjel-nappal a költészet mámoráról dalol. De fájjon csak egy kicsit a hasa, máris fütyül minden költeményre.

Ha meg akarom ítélni, milyen az út, a szertartás vagy a költemény, megnézem azt az embert, aki onnan jön. Vagy meghallgatom, hogyan dobog a szíve.

Az emberek (...) azt hiszik, érdektől vagy logikus gondolkodásuktól vezettetve cselekszenek, és nem tudják, hogy a logika, a boldogság keresése vagy az érdek országonként változik formában és irányban egyaránt.

Hatalmas eredményeket érhetek el a hazugsággal. De ha használom, eltompítom fegyverem élét. És ha fölébe kerekedem is eleinte ellenségemnek, el fog jönni az az óra, amikor majd fegyvertelenül állok előtte.

A boldogságot úgy érzi magában az ember, mint valami csupa íz gyümölcsöt.

Sem a vagyon, sem a győzelem nem örökké tartó állapot, amely úgy kijár az embernek, mint a takarmány az állatnak.

Nem valami sokáig mehet az orra után az ember.

Az emberen kívül semmi sem világos vagy homályos, összefüggéstelen vagy összefüggő, bonyolult vagy egyszerű. Egész egyszerűen minden van.

Alkotni annyi, mint életet alkotni, és minden alkotás szavakkal kifejezhetetlen valami.

Szabadságodban a szomszédodba ütközöl, ő pedig tebeléd.

Ahogyan a szabadság nem szabadosság, a rend sem szabadsághiány.

Adni azt jelenti, hogy hidat versz magányod szakadéka felett.

A fölnőttek (...) szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik.

A bátorság nem azt jelenti, hogy uccu, ütlegeket osztogatsz azoknak, akik más igazságokat képviselnek, mint te.

A nagy tévedésed abban áll, hogy hiszel az emberi élet tartamában. Mert a lényeges: kinek vagy minek adja magát tovább az ember, amikor meghal?

Igazi értékeid nem a tárgyak, amelyek akkor érnek valamit, amikor használod őket, mint a szamarad, ha felülsz rá, vagy edényeid, ha eszel belőlük, de ha elrakod őket, már nincs többé jelentőségük.

Ott kezdődik a szeretet, ahol már nincs ajándék, amelyre számíthatunk.