Honoré de Balzac

(Tours, 1799. május 20. – Párizs, 1850. augusztus 18.) francia regényíró, a francia realista regény megteremtőinek egyike, neve a világirodalom legjelentősebb alakjai között szerepel.

Magyar334 Română162
A szerelem minden harmónia között a legdallamosabb: érzése velünk született.
Az igazi szerelemnek megvannak a maga előérzetei és tudja, hogy a szerelem szerelmet gerjeszt.
A hirtelen támadt szerelem, amely házasságot indít, igazgyöngy, gyémánt, drágakő, melyet a legnagyobb művész csiszolt, kincs, amelyet a szív legmélyén kell elrejteni.
Az erős és alkotó lélek nagy titka a feledni tudás.
Nincs olyan bolondság, amelybe a társaságbeli ostoba vetélytársak, az újság ingere, az elvakult fiatalság bele ne hajszolna egy fiatalembert.
Némely ember a házasságban paradicsomot keres és kígyót talál.
A házasságnak az a pillanata, mikor két szív megértheti egymást, olyan rövid, mint a villám, s ha egyszer eltűnt, sohasem tér többé vissza.
A házasság - tudomány. A házasságnak állandóan harcolnia kell egy mindent fölfaló szörnyeteg, a megszokás ellen.
Minden nagy vagyon mögött bűn rejtőzik.
Az igazi felfedezés nem új földterületek megtalálásában rejlik, hanem abban, hogy új szemmel nézzük a világot.
Az élet kombinációk sorozata, s e kombinációkat folytonosan tanulmányozni kell, szemmel kell követni, ha az ember meg akarja tartani kedvező helyzetét.
A könny éppoly ragályos, mint a nevetés.
Minél inkább bírálunk, annál kevésbé szeretünk.
Törjünk magasra. Ha meg akarjuk vívni az eget, az Úristent kell célba vennünk.
A szerelem csak jelenidőt ismer.
Kincseskamra az emberi szív, de aki egyszerre kiüríti, tönkrejut.
Nagy akaraterő nélkül nincs nagy tehetség sem.
A nőknek a boldogság a költészetük, ahogy a szép ruha a díszük.
A világ nem egyéb, mint megcsaltak és csalók közössége.
A nagy válságokban a szív vagy megszakad, vagy megacélozódik.
Lehetünk szerelemesek boldogság nélkül és boldogok szerelem nélkül. Az volna az igazi csoda, ha úgy lennénk szerelmesek, hogy egyúttal boldognak is éreznénk magunkat.
A szerelem olyan, mint a szél, az ember sohasem tudja, honnan támad rá.
A fösvény csupán két érzelemre támaszkodik: a szeretetre, amelyet önmaga iránt érez, és a vágyra, hogy saját érdekeit kövesse.
A rossz mindig feltűnő hangon beszél, felkölti és bámulattal tölti el a közönséges lelket, viszont a jó néma csendben dolgozik.
A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon.
Ha baj ér bennünket, rögtön akad egy barát, aki kész megmártani szívünkben a tőrt, s még azt kívánja, hogy csodáljuk meg a markolatát.
A szerelmes asszonytól minden jó várható, és minden rossz kitelik.
Minden fájdalomnak megvan a tanulsága.
Az igazi szerelem sokban hasonlít a gyermekkorhoz: megvan benne ugyanaz a meggondolatlanság, oktalanság, pazarlás, kacagás és sírás.
Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.