Johann Wolfgang von Goethe

Okosságnak és oktalanságnak egyazon ellentmondást kell elszenvedniök.

Sok az olyan ember, aki azt képzeli, hogy amit tapasztal, azt meg is érti.

Ifjúkorában mindenki azt hiszi, hogy a világ vele kezdődött, hogy voltaképpen minden őérte van.

Ha szeretlek is, mi közöd hozzá?

A Szentháromság úgy alkotta meg a Természetet, hogy jobban nem is lehetett volna. Olyan orgona, amelyen az Örökkévaló játszik, az Ördög pedig a fújtatót működteti.

A dohányzás a középszerű emberek időtöltése, az unatkozó tunyáké, akik életük egyharmadát átalusszák.

A szerencse súlymérője Ritkán áll be egyenlőre, Nem elég, hogy szemet táts. Kell, hogy sülyedj vagy emelkedj, Nyerj vagy veszíts, győzz vagy szenvedj, Üllő légy vagy kalapács.

Ha jót teszel, tedd csak a jóért! Ezt gyermekednek add tovább: S ha gyermekednél kár a szóért, majd megszívleli unokád.

Ki leggonoszabb korban jött világra, az a gonoszt is jónak találja.

Valamely dologra való puszta rátekintés nem visz minket előre. Minden szemlélés szemléletbe megy át.

Aki nagyot akar, annak össze kell szednie magát. A korlátozottságban mutatkozik csak meg a mester. És a törvény csak szabadságot adhat nekünk.

Az önismerethez nem elmélkedéssel juthatunk el, hanem cselekvéssel. Igyekezz tenni a dolgokat, és csakhamar látni fogod, milyen anyagból is gyúrtak.

Viszontlátjuk egymást (...), megtaláljuk egymást, mi minden alakban felismerjük egymást.

Hasztalan nyújtom feléje a karomat reggel, ha nehéz álmomból ébredek, hasztalan keresem ágyamban éjszaka, ha egy boldog, ártatlan álom rászedett, mintha őmellette ülnék a réten, és fognám s ezer csókkal borítanám a kezét. Ó, ha ilyenkor, még félig az álom révületében, utána nyúlok, és ettől felébredek - könnyek árja zuhog fuldokló szívemből, és vigasztalan zokogok a sötét jövő felé.

- Kicsoda vagy tehát? - Az erő része, mely Örökké rosszra tör, s örökké jót művel.

Úristen! Azt rendelted az ember sorsául, hogy ne legyen boldog, csak míg nem jön meg és ha csak ha már megint elment az esze!

A világ minden ajándéka, minden szívessége nem pótol egyetlen pillanatnyi belső örömöt.

Hogy a gyerekek nem tudják, mit akarnak, abban minden nagy tudományú tanító- és hopmester egyetért; hogy azonban felnőttek is gyermek módra támolyognak ezen a földön, és mint azok, éppúgy nem tudják, honnan jönnek és hová mennek; hogy éppoly kevéssé cselekszenek igaz célok szerint, s éppúgy kétszersülttel és kaláccsal és nyírfavesszővel kormányozzák őket: azt senkinek sem ízlik elhinni, pedig úgy vélem, kézzelfogható igazság.

Mi szívünknek a világ, szerelem nélkül? Ami egy varázslámpa fény nélkül!

Nincs oly igazi, meleg öröm a világon, mint látni egy nagy lelket, amint megnyílik az ember előtt.

Semmi a világon nem teszi szükségessé az embert, csak a szeretet.

Fakó minden teória, s a lét aranyló fája zöld.

Büntetlenül senki sem sétálhat a pálmák alatt.

Nem szeret igazán, aki szerelme hibáját nem erénynek látja.

Az egész élet: akarni és el nem érni, elérni és nem akarni.

Legyen a műalkotás nagy vagy kicsiny: minden, a legapróbbakig, a koncepción múlik.

Szívesen pillantunk a jövőbe, mert ami bennem ide-oda mozgó bizonytalanság, azt csendes kívánkozással örömest vezérelnénk a javunkra.

A szenvedélyek hibák vagy erények - csak fokozottan azok.

A teljes, a fele- és negyedrészbeni tévedések bajosan, fáradságosan korrigálhatók és észlelhetők, hasonképpen nehéz az igazságukat is oda tenni, ahová való.

A nehézségek a célhoz közeledve fokozódnak.