Müller Péter

Vágyainkkal, hitünkkel és tévhitünkkel, de főleg a tudattalanunkba rejtett "életképzeletünkkel" formáljuk magunkat és szüljük meg a jövendőnket.

Nem tudjuk, hogy életünk tervét már jóval a születésünk előtt elkészítettük. Éppúgy nem tudunk róla, ahogy testünk sejtjei sem tudnak a beláthatatlan múltból hozott emlékek genetikus kódjeleiről, amelyek működtetik. Meditálj ezen, mert biztos másképp gondolod.

A gyerek nevelését kínaiul úgy hívják: "ki meng". Azt jelenti, hogy felfedni azt, ami el van rejtve benne.

Ha felkel a nap, minden látható lesz. Nemcsak a szép - a ronda is. A tudat fényében előtűnnek a gyengeségeid, riasztó hitványságaid is... De nem baj! Legalább látod, mit hazudtál magadnak a homályban, mi betegített meg, és rájössz, hogy a Fény erősebb, mint a sötétség.

Az igazi harcost nem foglalkoztatja a nyerés vagy vesztés gondolata. Ellenfelét fogva tartja a győzelem éhsége és a vesztéstől való halálos rettegése - de ő szabad. Nagy előny!

A sötétség nem azért gyűlöli az igazság fényét, mert más "világnézetet" vall, hanem mert leleplezi a hazugságait. Letépi az arcára hazudott maszkot, és láthatóvá teszi igazi valóját. Ez gyilkos indulatot vált ki. A legtöbb vallásháborúnak, eretneküldözésnek, de néha még egy háztartási veszekedésnek is ez az oka.

Ugyanaz az erő, mely a magasba emelte, ellene fordul, és porba tiporja a diktátorokat. A Sátán abba bukik bele, hogy sátáni. És a gyűlölködő abba, hogy a saját gyűlölete fölzabálja.

A legnagyobb dolgokat nem csak belül kell létrehoznod, de hagynod kell megérlelődni is.

Az igazi szeretetben nem rab vagy, hanem szabadon ki tudod bontakoztatni az értékeidet.

A szabadság egy párkapcsolatban nem azt jelenti, hogy visszaélek a másik szeretetével.

A szeretet nem rabság, hanem egymás megértése. A másik lényének a tisztelete.

Az ember végül rádöbben, hogy egész életében csak az volt az igazán értékes, örömteli és jó, amikor szeretett. És szerették.

Ha szeretek, jó élni. Ha nem... csak szorgalmi feladat az életem. Még annyi sem... jó, ha erre az ember nemcsak az útja végén jön rá, hanem mindjárt az elején. Vagy a közepén. Sohasem késő.

Minden igazi öröm váratlan öröm. Nem vetted észre? Amikor nem akarod, nem görcsölsz rá, és egyszerre csak ott van! Vagy már ott is volt, régen ott volt, csak nem vetted észre. Ott volt benned, csak nem jött felszínre. Ezért van az, hogy a jókor jó szó, egy átsuhanó, szép emlék vagy egy biztató gondolat, (...) feldobja az embert.

A jelek azért vannak, hogy készülj. Ne érjen a nagy ügy váratlanul. Se a jó, se a rossz. Az előjelek valóban észrevétlenek. Főleg, amik "onnan túlról" jönnek. De mégis jelentenek valamit. Minden jelent valamit.

Jeleket kapunk! Nemcsak odaátról, innen is. Kis jeleket, amik nagy dolgot jelentenek. És akinek érzékeny a lelke és éles a szeme, az észreveszi. És megérti.

Élj abban a tudatban, hogy szeretve vagy. Akkor is, ha mások vakok és süketek és érzéketlenek. Én néha olyan helyről kapok szeretetet, ahonnan nem is várom. És nagyon jólesik. Mert őszinte. És erős. Nem hagy elveszni.

Aki jól él, az úgy tud bánni a lelkével, mint a jó hajós a vitorlájával: tudja, hogy milyen hullámok között és milyen szélirányba hajózik. A gyenge és riadt lelkű ember fél a változástól. A bölcs megtalálja benne a nyugalmát. És van ennek még egy nagy titka: a szíved, lelked közepe nem változik. A HAJÓS ugyanaz. Bármit hoz a jövő, bármerre fúj a szél.

Összetartozunk, összevonzzuk egymást. Találkozni akarunk. S ezért odaadjuk magunkat, s elfogadjuk egymást.

A szelídség a szinte észrevétlen befolyásolás titka. Finoman eloszlatni az ellenállást, és terelni, formálni a merevnek tűnő körülményeket így kell. A szelídség ereje azért hatásos, mert nem szül ellenállást.

Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát. Nem látja igazi arcodat - mert nem szeret. Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád. Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét, vagy birtokát látja csupán, és nem az önérzetes nőt keresi. Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted. Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is - de boldog nem lehetsz vele. Hogy szeret-e valójában, vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette.

A mosolygós embereknek sem könnyű a sorsa, csak másképp élik meg. Derűsen, és ez a nehezet is könnyebbé teszi. Az örömöt nemcsak kapjuk, de belülről csináljuk is, és ez fontosabb.

A képzelet és az illúzió között az a különbség, hogy a képzelet, ha erős, és ha hittel párosul, megvalósul. De az illúzió soha.

Kibe vagy szerelmes? Akiben az álmod és a valóságod egybeesik. És ez addig tart, amíg így van. Utána jön a kiábrándulás. A csalódás nem egyéb, mint hogy ez a kettő szétesik. Az álom még tartana, de a valóság sajnos nem az! Egy ideig még próbálsz álmodni, de egyre inkább látod, hogy nem az! A valóság nem fedi az álmodat!

Az öröm akkor jön, amikor elengeded magad. Amikor hagyod magad örülni. Amikor önfeledt vagy. Olyan, mint a repülés: elfelejted a gravitációt. Ennek lélektani oka van. Az ego a földhöz van horgonyozva. Fél, szorong, okoskodik, akar. Az öröm pedig a lelkednek olyan rétegében él, ahol szabadság van.

Az érzéketlenség divat. És az a hülye téveszme, hogy amit nem mutatunk, az nincs is. (...) Sírj, zokogj, bőgj és jajgass! Légy valódi, és büszke rá, hogy érző lelked van.

Nem vagyok ellene a varázslatoknak, de vannak rossz varázslatok is. És ha ebben élsz, nincs más menekvés, csakis a felébredés. Hidd el, nemcsak az álom, a valóság is lehet szép.

Jóval könnyebb egy ember lelkét elvarázsolni, mint a varázslatból fölébreszteni.

Van a lélekben valami olyan kőkeménység, amit csakis a könnyek tudnak feloldani.

Az önsajnálat egy darabig hasznos és jogos. De egy bizonyos időn túl káros, és vétek magunkkal szemben.